Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Ilon Gábor-Sabján Tibor: XV. századi cserépkályhák Külsővatról
Használati tárgyak A múzeumba került kerámia vidékies, falusi jellegű. Nyilván helyi fazekas termékei. Az egyik - a fenti kategóriából - „kilógó" darab egy belső, zöldmázas fenéktöredék (fv - 0,35 cm, lsz. 88.7.37.). Köztudott, hogy a hazai, XV. századi fazekasáruk között még csekély számú a mázas. Vidéki megjelenése a század végére, a XVI. század első felére keltezhető. A másik, színvonalasabb, nem helyi műhelyre utaló darab egy eredetüeg szopókás (kiöntőcsöves?), szűk szájú, sárgásfehér színű edényke, vállán vörös festés nyomaival (I. t. 4., m = 9, fá = 5,3, szá = 4 cm, lesz. 88.7.4.). Enyhén deformált. Nagykeszi kályhás házából és Sarvalyról ismeretes részben hasonló forma, amelyeket a XV. század második felére - a XVI. század első felére datáltak. 6 Megtalálható az Esztergom-Széchenyi téri 7 ásatás anyagában korai (XIV. század) előzménye. Egy XVI. századi ozorai 8 példány mutat vele rokonságot. Hengeresperemű, egyfüles, lefelé erősen szűkülő formájú, vörösbarna színű, rádlidiszes bögrénk (I. t. 3., m - 14,8, fá = 8,5, szá = 12,8 cm, lsz. 88.7.3.) korábbi formatípusai az ausztriai leletanyagból ismertek. 9 A XV. század végére - a XVI. század első felére keltezett változatok az ozorai várkastély I. és II. kerámiacsoportjából, az „A" jelű aknából és a IX/B szelvény 2. gödréből ismertek. 10 A forma megtalálható az egri vár anyagában is egy reneszánsz ajtó közeléből 11 , a nagykeszi faluásatás egyik háza kemencetapasztásából pedig fül nélküli változata származik. 12 Duzzadtperemű, vörösbarna, foltokban szürkésfekete színű, vállán karcolt vonalakkal díszített fazekunk (I. t. 2., m = 16, fá = 8,3, szá = 12,9 cm, lsz. 88.7.2.) legközelebbi párhuzamait Csepely 13 és Nagykeszi 14 anyagából ismerjük, de a budai várpalotából is előkerültek egyes példányai. 15 Mindegyik lelőhelyen a XV. század második — a XVI. század első felérc keltezettek. A gödör anyagában még számos edény, gazdag peremvariációkkal rendelkező töredékei (I. t. 5-11., II. t. 1-10.) voltak. Vörösbarna, egyfüles (lyukkal) korsónk két oldala égett, kormos ( m = 34,5, fá = 11,2, szá = kb. 8,5 cm, lesz. 88.7.1., 1. 1. 1.). A csepelyi nemesi udvarházból 16 , az egyik nagykeszi ház kemencetapasztásából 17 és az ozorai várkastélyból 18 említésre érdemes rokon példányok származnak. Szempontunkból a legfontosabb az a pénzleletes szederkényi 19 korsó, amelynek legkésőbbi érme egy 1525-ben vert II. Lajos dénár. Az idézett irodalomban a korsókat egységesen a XV. század második — a XVI. század első felére keltezik az ásatok, ületve publikálók. A fenti datálásokkal és Feld I.-Gerelyes I. tanulmányának 20 következtetésével egyetértve megállapíthatjuk, hogy a XV.-XVI. században számos edényforma és díszítésmód igen hosszú ideig változatlanul továbbél. Ezt a megállapítást a külsovati hulladékgödör anyaga is megerősíti. Ugyanakkor esetünkben - nem utolsó sorban a szederkényi korsó tanúságát figyelembe véve - valószínűbbnek tűnik a XVI. század első felére történő elhelyezés. Sőt, Külsővat 1529. évi török pusztításának ismeretében (Id. később) az edényeket a század első évtizedeue keltezzük. Hálónehezékünk (I. t. 12., m = 13, szé = 11,5, vastagság = 5, lyuk átm. = 1,2 cm, lsz. 88.6.1.) általunk ismert párhuzamai Lakitelekről 21 származnak. A XVI. századra keltezettek. A gödörből származó fémek egyrésze ugyancsak a XVI. század első felére történő datálást erősítik meg. Vagyis a lakóépület a kályhákkal együtt ebben az évszázadban semmisült meg. Nagyméretű ajtópánt (II. t. 13.) kovácsoltvasból, csuklós taggal. Egyik oldala díszített (h = 28, szé = 3 cm, lsz. 88.12.6.). Díszítésbeni eltérést mutató párhuzama került elő a sarvalyi 17. ház udvarán. 22 A kisebb lakatpánt (II. t. 15.) rokon példányait Sarvalyról a 17. ház 3. pincéjéből és 2. helyiségéből 23 , valamint a Kecskemét-környéki faluásatások anyagából ismerjük. 24 A kovácsoltvas patkó hátulsó részének töredéke igen rossz megtartású, erősen korrodált (II. t. 11.). A szegárokban három szeklyuk vélelmezhető, sarka négyszögletes (h = 8,5, szé = 3,5 cm, lsz. 88.12.3.). A szeglyukak elhelyezkedése alapján hámos vagy málhás ló patájára készülhetett. 25 A patkók tipizálása — ebben a korszakban egyébként - nehézkes. 26 A külsővatihoz hasonló darabot közölt Szabó K., amelyet a XVI. századra datált. Sarvaly 16. házából és 21. háza 4. helyiségéből rokon példányokat ismerünk. 27 Sajnos egy szekeréének (fejszének?) csak pengetöredéke (I. t. 13.) került elő (penge legn. szé = 13 cm, lsz. 88.12.2.). így típusba sorolása lehetetlen, de kialakítása inkább a XVI. századi eredetet erősít meg. 28 A sarvalyi 12. ház és a 21. ház 1. helyiségének, valamint egy XVI. századi Kecskemét-környéki darabnak pengeformája megegyező. 29 A kovácsoltvas szeg (II. t. 16., h = 7,5 cm, lsz. 88.12.4.) kormeghatározásra alkalmatlan, általánosan és hosszú ideig használt típus. 30 A XVI. század első felének legelterjedtebb (Sarvalyon a kések 75%-a) késtípusába sorolható kovácsoltvas pengéjű, négy réz nitszeges késünk (II. t. 14., h = 18 cm, lsz. 88.12.1.). A markolat és a penge találkozásánál és a markolat végén réz, illetve vas lemezkével. A külsovati darab Holl I. 31 tipológiája alapján a B 2 3 típus közötti átmeneti példány lehetne. A középkori Muhiból teljesen megegyező, de 2,5 cm-rel hosszabb darab ismeretes. Szintén a XVI. század első felére, elejére keltezett, 32 Bronz pártaöv merevítőnk (II. t. 12., h = 7 cm, lsz. 88.13.1.) nem a legjobban keltezhető tárgytípusok körébe tartozik. A korábbi változatoknál a gömbös vagy korongos végződések közötti nyaktag rövidebb (Szendrő-Gacsal). 33 A külsővatival teljesen megegyező darabról tudunk Muhi ásatásából, valamint Sarvaly 12. házából és 23. háza udvarának leletei közül. 34
