Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Mithay Sándor: A Vinár-Cseraljai korarómai temető

A fegyvereket összehajtogatták és ilyen állapotban tették a sírba. De nem minden fegyver került ilyen formában a hamvakhoz. A lándzsák közül csak a 14. sírban lévó'volt összehajlítva (9. kép 14/7.). A bronzedények közül az 1. sír egyenes falú vedre (15. kép 1/1.) a 2. sír palackja (15. kép 2/1, 22. kép) és a 15. sír szűrőedénye nem égett meg a halott hamvasztásakor. A többi sír edénye töredékesen, összeégve volt az urna körül. A szűrő és a merítő mindig egymásba volt téve. A vedrek fülei általában épek voltak és a vederrel együtt tették a sírba. A mellékletek, illetve a bronzedények között hamvak és csontszüánkok nem voltak. Egy esetben azonban, a 14. sírban együtt kerültek elő a csontok a mellékletekkel az urna körül. A kalcinált csontok tetején az urnában találtuk meg a koponyacsontokat. A hamvasztás általában nem volt tökéletes. Az összeolvadt üvegrögök alapján úgy látjuk, hogy az üvegedények a bronzedényekkel együtt kerültek a máglyára. Több sírban az urnában talált gyanta arra mutat, hogy az égetésnél füstölőszert is használtak. A gyanta összetétele szerint még a maradvány is tele volt alkaloidákkal, növényi illóolajokkal (Salamon Ágnes szerint). Csak a 14. sír K-i részén lehetett faszenet megfigyelni. A síroknak aránylag csekély mélységű gödröt ástak. Ennek körvonalai a legtöbb esetben nem látszottak meg a talajban. A sírok illetve a sírgödrök formáját, csak a leletekből tudtuk kikövetkeztetni. A sírgödröket nem döngölték, nem tapasztották és nem is égették ki. A sírmélység csak annyi volt, amennyibe az urnát beleállították. Fölötte bizonyára lapos, kis halmok voltak Salamon Ágnes véleménye szerint. Az időjárás egészen ellapította ezeket. Nyolc sír volt a közepesen égett csontok alapján

4 meghatározható. Négy női és négy férfi sír. A nők 40 és 55 éves korukban kerültek a sírba. A férfiak közül a legfiatalabb a 8. sír halottja, 35-40 évével. A 14. sírban eltemetett férfi 50-60 éves korában halt meg. Az urnatemetkezések közötti különbség az urna típusában nyilvánul meg, de megmutatkozik a temetkezés módjában is. Csak az egyik urnában fordult elő egy kés töredéke és egy fibula. Az a szokás, hogy a mellékleteket a hamvak közé helyezik, szokatlan és kirívó a vinári temetkezési gyakorlatban. Az urnasírok topográfiailag elkülönülnek a többi sírtól. Ez a bizonysága ethnikailag a kétféle temetkezés különállásának (Salamon Ágnes véleménye). Az égetés nyomai (faszén, hamu) egyik sírban sem látszottak. A kalcinált csontok és a mellékletek is megtisztítva kerültek a sírba. Égetési helyet nem találtunk a temető területén. A sír mellékleteiről számszerű kimutatás helyett csak röviden szeretnénk az egyforma leletek elhelyezkedéséről egy összefoglalást adni. Az agyagedény mindig a sír közepén volt. A gyanta és a csontok az edényben helyezkedtek el. Vaskés, kard, lándzsa és olló leginkább egymás közelében feküdtek a sarkantyúval együtt. Bronzedényt mindegyikben találtunk. A leggazdagabb a 12., női sír. A lándzsa mindig karddal együtt fordult elő. A 12. és a 14. sírban teljes fegyverzetet találtunk, és mindkettő női (?) sír. Tehát női sírban férfi sírra jeUemző mellékletek voltak (!). A sír mellékleteinél a világtájak szerinti elhelyezkedésben nem észleltünk semmi rendszerességet. Rátérve a leletek részleteire, elsőben kell megemlítem a 9. sír urnáját (16. kép 1.). Finom, ívelt fésűs díszítése hasonló a Kismartonban (Eisenstadt) előkerült edényéhez (BÓNA 1965, XXXVII.t.5.), és az érsekújvári példányhoz (BÓNA 1965, XLVIII.t.11,14.). Még szebb kivitelben található egy mistelbachi edény (FRIESINGER 1976, Taf.l.A.). T. Kölnik is közöl hasonló edénydíszítéseket (KÖLNIK 1980. Ábrahám-ról: Taf. XXXVI. 105.a.). Egész kötegek vannak ebből a dísztésből egy másik ábrahámi edényen (KOLNÍK 1980, Taf. LVI. 197.a.). Sűrűbbek ezek a díszítések egy Sládkovicovo-i kerámián (KÖLNIK 1980, Taf. CXXXV. 19.2.). Ezt az edénytípust és díszítését az irodalom 1. századinak tartja. A hiteles és szórványos sírok mellékletei között sok a fémtárgy. Ezek közül kiemeljük a fibulákat. Vasból készült a 6. sír fibulája (7. kép 6/1.), a 14. síré (9. kép 14/1.), és az 1. síré (13. kép 15.). Van ezeken kívül a szórványos leletek között is egy vasfibula (10. kép 1.). A 10., a 12. (11. kép 12/1.) és a 15. sír fibulája (11. kép 15/1, 15/2.) bronzból valók. Ez utóbbiak az erős profilú csoportba tartoznak (KOVRÍG 1937. 69.). Ez a típus az 1. század második felébe és a 2. századba sorolandó (KOVRIG 1937. 118.). Az erős profilú gombos fibula Patek szerint is az 1. és a 2. századból való (PATEK 1942. 24-26.). A grazi múzeum pettaui fibulája (PATEK 1942. IV. t.7.) és a Magy. Nemz. Múzeum ménfői fibulája (PATEK 1942. XXII. t.2.) jó analógiák a vinári példányokhoz. Halimba-Cseresen is van egy erős profilú példány (BÓNIS 1960. Abb. 24/3., XVIII. t.4.) és az a 2. század közepe táján él. A bronzedényeknek, vedreknek, serpenyőknek, szűrőknek, merítőkanalaknak többnyire csak összeégett és repedt töredékei maradtak ránk. 29 darab került elő 12 edényből. Egy egyenes falú veder (1. sír) a Sommereinben talált edényhez hasonló (RADNÓTI 1938. 97., 116., XXXV. t 5.), így a mi példányunk a 2. századból való lehet. Ugyanez áll a sima fogantyús szűrőnkre is (17. kép). Ilyen a Sommereinben talált bronzszűrő (RADNÓTI 1938. XXV. t.4.),és a Brigetio-i lehet (RADNÓTI 1938. XXV. t.7.). A 15. sír bronzleíetei között van egy 14.2 cm hosszú és 6.6 cm széles, lapos bronzfogantyú. Ezen bélyeg látható: „MRIC. MA", amelyre nem sikerült párhuzamot találni (12. kép 15/7.).