Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor: Adatok az Északnyugat-Dunántúl késő bronzkorának bronzművességéhez

bakonyjákói (leírókataszter 13., Bakos-Borszéki tanulmánya 1. táblázat 20.), ugodi Oeírókataszter 16., Bakos-Borszéki 1. táblázat 24.) és egy celldömölki (leírókataszter 14., Bakos-Borszéki 1. táblázat 27.) tárgy tízszázalékos nagyságrendű antimontartalma. Ugyanakkor egyetértve Bakos M. és Borszéki J. megállapításával, ebből a tényből messzemenő következtetést nem vonhatunk le. Azt is be kell vallanunk, hogy várakozásunkkal ellentétben a vizsgált minta elégtelennek bizonyult esetleges csoportok (legyen az tárgytípus vagy bronzművességi központ szerint) szétválasztásához. Az ilyen irányban folytatott kutatásokat egyébként is megnehezíti az a tény, hogy a korabeli mesterek az elhasználódott tárgyakat újraolvasztották, s ezáltal a helyi termék összetétele variálódott. Ennek eUenére további vizsgálatok szükségeltetnek, hiszen nagyobb szériák tanúsága ilyen kérdésekre is választ adhat. A méréseket az ország és a Kárpát-medence egészére ki kell terjeszteni. A vas (Fe) tartalom kérdésében nem mernénk feltételezni egy bronzművességből, kísérletező módon levezethető vasmú'vességet.

63 A németbányai kétszeresen kettőskúposfejű tű (6. ábra 3.) méréseit restaurálás során használt kiegészítőanyag zavarta. Ezért Költőék a tű több pontját újra vizsgálat alá vették (1. táblázat és Bakos-Borszéki 1-2. táblázat). Megállapítható, hogy a tű nem homogén anyagú. A németbányai III/4. halom 3. sírja két, töredékekre hullott és összekeveredett tűjének (6. ábra 3-4.) darabjait sikerült szétválasztani (1. táblázat, Bakos-Borszéki 2. táblázat), de mivel nem iUeszthetők össze, a töredékek a rajzon nem szerepelnek. RÖVIDÍTÉS MRT 4. = Magyarország régészeti topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest, 1972. JEGYZETEK 1. Az üveggyöngyöt és annak vizsgálati eredményeit Jankovich Katalin közli Varga Istvánnal közös tanulmányban. Az üveggyöngyöt Mithay S. ásatásán találták, s ő a teljes anyagot közlésre átengedte. Mivel németbányai síromban csak egy üveggyöngy volt, ezért kértem meg Varga Istvánt a fenti gyöngy vizsgálatára. Vizsgálati jegyzőkönyve a PHM adattárában 1030 86 és 1047-88 számon. 2. RIEDERER, J.: Műkincsekről vegyész-szemmel. Budapest, 1984. 90.; PITTIONI, R.: Urgesichte des österreichieschen Raumes. Wien, 1954. 278. 3. MISKE K.: A Velem Szt. Vid-i őstelep. Bécs, 1907. 63-64., 67., GESSNER, V.: Vom Problem der Spätbronzezeitlichcn Glasperlen. In. Beiträge zur Kulturgesichte - Festsrichft Reinhold Bosch 1947. 81-82.; WILLVONSEDER, K.: Gräber der älteren Bronzezeit von Leopoldsdorf, Nieder Österreich = Germania 21. (1937.) 91-92., 95.; MÜLLER-KARPE, IL: Beiträge zur Cronolgie der Urnenfelderzeit Nördlich und Südlich der Alpen. Berlin 1959. 5.; CALEY, E.: Analyses of Ancient Glasses 1790-1957. New York, 1962. 67., OPPENHEIM, A.: Az ókori Mezopotámia. Budapest, 1982. 394-395.; PITTIONI 1954. op. cit. 277-278., 333 -336., PITTIONI, R.: Woher stammen die blauen Glasperlen der Urnenfelderkultúr? = ArchA 26. (1959.) 61 63. 4. WILLVONSEDER op. cit. 91.; GESSNER op. cit. 86., PAULIK, Jozef: Mohyla cakanskej kultury V Kolte = S1A 14. (1966.); TIHELKA, K.: Vyznacny hrob velatické Kultúry na Cezavách u Bluciny = PA 52. (1961.) 3., 7-9. ábra 5. MISKE op. cit. 65-66. különösen 43. t. 21., 56.; PATEK E.: Die Siedlung und das Gräberfeld von Neszmély. = AvtaArchHung 13. (1961.) 44-45., V. t. 3. és 22. ábra, PATEK E.: Die Hallstatt zeitliche Glasperlen Transdanubiens. = Savaria 16. (1982). 161., TOMPA F.: Ujabb szerzemények a Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében. = ArchÉrt 42. (1928.) 204-206. és 95. kép 8., MOZSOLICS A.: Bronzefunde aus Ungarn. Budapest, 1985. 211. 6. Bakonyjákó és Ugod feltárásait Mithay Sándor végezte. Előbbit Jankovich Katalinnak közlésre átengedte, utóbbival kapcsolatos szíves szóbeü közlését ezúton is köszönöm. 7. GESSNER op. cit. 87-91. és szövegközti ábrák, valamint IV. t. 1., 3. 8. KŐSZEGI F.: World History and the Urnfield Culture. = Savaria 16. (1982.) 25 -32.; PITTIONI 1959. op. cit. 63. 9. KÁKOSSY L.: Ré fiai. Budapest, 1979. 245., 294., 296. 10. CALEY op. cit. 83. 11. KOMORÓCZY G.: „Fénylő ölednek édes örömében . . ." Budapest, 1970. 371. „Enmarkar versengése Aratta urával" c. uruki eposz 209. és 527. skk. = szakáll, 40. és 618. skk. - arany és lazúrkő. 12. PITTIONI 1959. op. cit. 52., 58.; PAULIK op. cit. 383., 395. és 26. ábra.