Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

H. Szabó Lajos: Húsz éves a szervezett éremgyűjtés Pápán (1970-1990)

1984 között 200 Ft lett a tagdíj. Ugyanakkor 1985-1987-bcn egységesen 300 Ft, 1988-ban 400 Ft, 1989-ben pedig már 500 Ftra emelkedett az éves tagdíj összege. A tapasztalat szerint a magas tagdíj a Fiatalokat és már belépni szándékozókat elriasztja attól, hogy szervezett gyűjtó'k legyenek'. Bizonyára ösztönzőleg hatna és a tagok számának csökkenését megállítaná, amennyiben időközönként jutalomérmet, vagy más juttatást kapnának az egyesület tagjai, ellensúlyozva a magas tagdíjat. Talán érdemes lenne bevezetni a törzsgárda tagságot és vele 5 évenként vas, bronz, ezüst majd aranyjelvény adományozását. Az Éremgyűjtő Csoport által kiadott emlékérmek és kerámia plakettek Miközben az éremgyűjtők hódolnak szenvedélyüknek, gondot fordítanak szűkebb hazájuk, Pápa város és környéke múltjának és jelenének megismerésére. Ezért törekednek a fontosabb események és a hozzájuk kapcsolódó személyek, intézmények, emlékérmeken és plaketteken való megörökítésére. E törekvés szeUemében eddigi működésük alatt számos bronz és ezüstérmet, továbbá kerámia plakettet készítettek, melyeket az évek során kialakított jó kapcsolat alapján a pápai Helytörténeti Múzeum, a bakonybéli Falumúzeum és az iszkázi Nagy László Emlékház közvetítésével értékesítenek. Mindezt - a bevételek növelése mellett - elsősorban azért teszik, hogy a Pápára látogatók kül- és belföldi turisták, ezen belül az e vidékre kiránduló tanuló ifjúság, a város és környéke nevezetességeinek megismerése után a látottakról kedves tárgyi emlékekkel távozhasson. I. 450 ÉVES A PÁPAI KOLLÉGIUM (1. ábra) A XVI. századtól nyomdájával, iskoláival Pápa, a Dunántúl egyik szellemi centruma volt, közte jelentős szerepet töltött be az 1531-ben alapított Református Kollégium. Éppen ezért a csoport első próbálkozásaként a Református Kollégium (ma Petőfi Sándor Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola) fennállásának 450. évfordulójára készíttetett bronz és ezüst érmet 1981-ben. Ezzel az emlékéremmel tisztelegtek az iskola dicső múltja, forradalmi szelleme előtt. Az iskola haladó szellemét idézi, hogy ebben a nagymúltú iskolában tanítottak először magyar nyelven hazánkban, továbbá Kant és Hegel füozófiáját már a múlt században megismerhette a tanuló ifjúság. A hazafias nevelés hatására diákjai mindig a haladó mozgalmak mellé álltak a múltban és a jelenben is. Közülük kerültek ki a 48 as szabadságharc honvédéi, akik ott voltak Buda ostrománál, az ihászi, a csornai csatában és a komáromi várat védő Klapka György seregében. E században pedig számos olyan személy tanult itt, akik ma az ország közéletének jelentős személyiségei. Ezzel az emlékéremmel a pápai csoport nagy örömet szerzett a gyűjtőknek, a pápai öregdiákoknak egyaránt. Nem véletlen, hogy az érem bronz változata példátlanul magas példányszámban fogyott el és féltett kincse a gyűjteménynek, továbbá számos volt pápai diák és a városból elszármazott otthonában megtalálható. II. BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKÉREM (2. ábra) Szintén ezüst és bronz-érem készült a középkori pápai várról, mely a végvári harcok idején és a Rákóczi szabadságharcban jelentős szerepet töltött be. Az egykori vár szerepel az érem hátlapján, míg az előlapon Bottyán János kuruc generális személyét örökítették meg. ö volt a dunántúli kuruc seregek vezérlő tábornoka, aki közel három évig (1705-1707) e várbeli főhadiszállásáról irányította a kuruc seregek sikeres harcát. A város lakossága a Rákóczi szabadságharcban csakúgy mint 1848 ban, a szabadság eszméi mellé állt. A céhlegények és mások kuruc katonának álltak, Pápa földesura, gróf Esterházy Antal pedig mint császári ezredes és a pápai vár parancsnoka négyszáz katonájával együtt harc nélkül átadta a várat a kurucoknak és felesküdött Rákóczi hűségére. A szabadságharc idején hűséggel szolgálta a fejedelmet, a bukás után pedig vagyonától megfosztottan rodostói száműzetésben élt és ott halt meg 1722-ben. Holttestét más kuruc bujdosókkal együtt 1906-ban a Kelet nevű hajóval hozták haza és Rákóczi fejedelem hamvaival együtt a kassai székesegyházban temették el. (Megjegyzést érdemel, hogy a száműzöttek hazahozatalának fő szervezője Thaly Kálmán, a neves Rákóczi kutató, aki egykor a pápai református koUégium diákja volt.) Pápa város helytállását bizonyítja, hogy 1707. augusztus 14-én amikor a császári csapatok elfoglalták, Pápát mint „bűnös" várost felégették, csupán két háza maradt épségben. A város lakóinak szabadságszeretetét méltóan tükrözi az éremgyűjtő csoport által a szabadságharc dicső időszakának emlékére kiadott éremfelirata, mely eképpen utal a hősi helytállásra: „Eszméik és bástyáik hazánk szabadságát védelmezték". A magyar történelem e hősi korszaka iránti vonzalmat bizonyítja, hogy az ezüst- és bronzérem magas példányszámban fogyott el és mégsem található a gyűjtők asztalán, mert aki hozzájutott féltve őrzi gyűjteményében.