Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Jankó-Szabó Sándorné, Kiss Leona: Veszprém megye gyógyszertárai történetének rövid áttekintése különös tekintettel Pápa városára

exp. v. orvos, exp. gyógyszerészek Szente/Ferenczy rendeltetik. A körrendelet másolatban a városi orvos és gyógyszerész urakkal azon felhívással közöltetik, hogy a hamisított készítményt ellenőrizzék, és ha a hamisított készítmény nyomára jönnének, ide jelentsék be."

88 Az 1881. évi gyógyszertárvizsgálati jegyzőkönyvek külön figyelmet szentelnek az erőshatású szerek eltartására. A méregszekrény meglétét minden esetben ellenőrzik. „A mérgek zárt helyen tartatnak és kiszolgáltatásukhoz külön eszközök alkalmaztatnak s a rendelvények jegyzőkönyvbe rendesen beíratnak, amely jegyzőkönyv átnézetett és aláíratott."

89 A siófoki gyógyszertár 1881-ben történt vizsgálatakor „A mérgek kiszolgáltatására vonatkozó jegyzőkönyv vizsgálata alkalmával feltűnt, hogy egyes helybeü orvosok által nagyobb mennyiségű arzén patkányméreg gyanánt rendeh/ényeztetett, miután emiatt általunk nehézmény tétetett, alkalmilag a gyógyszerész úr felhívatott, hogy jövőben az enyingi járás szolgabírójának, mint első fokú egészségügyi hatóságnak engedélye illetve beleegyezése nélkül arzén, mint patkányméreg ki nem adható, ezen megjegyzés a méregkönyvbe bevezettetett, az idevonatkozó vények egyébként a jegyzőkönyvbe a gyógyszerész által bevezetve voltak és a jegyzések a vényekkel mindenben megegyezőeknek találtatván a jegyzőkönyv általunk aláíratott."

90 Ebben a rendelkezésben már a toxikológiai ellenőrzés korai megnyilvánulását láthatjuk. A XX. századi méregkönyvek is jelentős adatokat szolgáltatnak. A pápai „Szent Anna" gyógyszertár méregkönyvébe 1938. január 14-én bejegyezték: „Felvette a Kábítószereket Ellenőrző Központi Szerv" Aláírták a megyei tanács kiküldötte, csoportvezető, tiszti orvos, mb. gyógyszerész. A méregkönyvben ez időben kábítószereket tartalmazó vény nem volt. 1939. október 19-én a következő bejegyzést tették: „Lezárta a kábítószereket Ellenőrző Központi Szerv bizottsága a mai napon tartott ellenőrzés során amikor a gyógyszertár kábítószer készlete a következő volt: Morphin mur. 10 gr-inj. 1-3% 80 amp.-c. atropin 10 amp. Heroin 0.4 gr. Extr. Cannabis 2 gr. Dicodid tbl. 60 db. Domatrin inj. 9 amp.-tabl. 140 db, Domatrin 9 amp.-pulv 4 gr. tbl. 20 db. Eukqdol tbl. 10 db. Opium pulv. 65 gr. Tinct. opü spl. 560 gr. opium cone. 5 amp. pulv. 1,2 gr. Extr. opii inj. 30 amp.-putv. 0.5 gr. Pantopon sol. 1 üv-tbl. 20 db.

91 A tiszti orvos a méregkönyvet évenként ellenőrizte. Az ugodi gyógyszertár gyógyszerésze Virágh Zoltán 1942. július 9-én bejegyzi a méregkönyvbe: „Vörös Gáborné betegségéből kifolyólag évek óta ismert kábítószer élvező." A pápateszéri gyógyszertár méregkönyvébe bejegyezték: „Lezáratott a gyógyszertárnak a 257 651/ 1944. B.M. szerinti rendelet alapján Szekulesz Józseftől Pitó Mihályra történt átruházása alkalmából. Pápateszér, 1944. május 4-én. 2 A gyógyszerek minőségi ellenőrzésekor az egyszerű és összetett gyógyszerek, kemikáliák, drogok minőségi vizsgálatát végezte el a főorvos. A rossznak talált gyógyszeranyagokat legtöbbször a helyszínen semmisítette meg. A mérőeszközök eüenőrzésekor a gyógyszertár mérlegeinek, súlyainak állapotát, jóságát eUenőrizték. A vizsgált korszak jegyzőkönyveiből általánosítva megállapíthatjuk, hogy a gyógyszerészek az alapanyagok és a herbák egy részét nagykereskedőktől szerezték be: „Kochmeiszter Frigyes utódai", míg az Irgalmas gyógyszertár „Bruno Rabe" cégtől Bécsből hozatta meg gyógyszereit. Megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatok a teljes gyógyszerészi tevékenységre kiterjedtek: a gyógyszertár helyére, címére, a tulajdonosra, annak végzettségére, műveltségére, a gyógyszertárak helyiségeke, felszerelésére, ügyvitelére, szakkönyveké, a gyógyszerek minőségi és mennyiségi eüenőrzésére, mérőeszközökre, árszabály és gyógyszerkönyv ellenőrzésére, reagensekre, a gyógyszeranyagok beszerzésére. A jegyzőkönyvek záradékában a hatósági személynek (megyei tiszti főorvos, járási orvos, esküdt, bkó) nyüatkoznia keUett a gyógyszertár közlikét, mértékét, árszabását és kiszolgálását iUetóleg. A gyógyszerészek emberi magatartását, elöljáróihoz és a „közönség"-hez való viszonyát, szorgalmának mértékét is tartalmazták. Néha elismerő, ritkán elmarasztaló bejegyzéseikkel, a hiányosságok feltárásával és azok kijavíttatásával és a jobb gyógyszereUátást szolgálták. Mindezekből megáüapíthatjuk a vizsgált korszakban a megyei gyógyszertárak gyógyszereUátó tevékenységét, ezen keresztül képet nyerhetünk a gyógyszerészet fejlődésének kányáról, helyzetéről a gyógyszertárak szintjén.