Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Král Éva: A pápai Esterházy-kastély XVIII. századi kápolnájának restaurálása
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESITŐ 2 - 1989 KRÁL ÉVA A PÁPAI ESTERHÁZY-KASTÉLY XVIII. SZÁZADI KÁPOLNÁJÁNAK RESTAURÁLÁSA* Ha a barokk kor alkotásaival kerülünk kapcsolatba, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a művészettörténeti fejlődés és a tudományos kutatás új szakasza a XIX. század második felében indult meg. 1872-ben intézményesült a magyar műemlékvédelem a kultuszminiszter rendeletével, amely felállította a Magyar Műemlékek Ideiglenes Bizottságát. A műemlékvédelem 1902-től kiterjedt a XVIII. századi épületekre, 1922-től a XIX. századi épületekre. Ez a tény a XIX. századig meghatározta a műemlékek feltárását, s ami ennél is fontosabb: fennmaradását. Ezért történhetett meg az, hogy helyreállítás címén kiszórták a templomokból a műkincseket. Művészetünk megszámlálhatatlan alkotása pusztult el ily módon. 1 A XVIII. század közepén egyre nőtt az igény egyházi rendeltetésű, színvonalas barokk alkotások iránt. Ez egybeesett az eUenreformáció térhódításával. A főúri, főpapi program megvalósításához nagy számban hívtak be idegen mestereket. 2 Gróf Esterházy Károly egri püspök rendkívül jelentős meghatározó személyisége ennek a kornak. Az Ö nevéhez fűződik a korabeü Pápa város koncepciózus rendezése, a Plébániatemplom építtetése, s a Kastélykápolnában lévő barokk falfestmény megrendelése és elkészíttetése, hogy csak néhány példát emh'tsek. Ez a falfestmény a barokk kor Magyarországon lévő egyik legszebb alkotása. A festmény alkotója Mildorfer** osztrák festő. 3 Pápa városában a XVIII. század második felében két nagy mester is tevékenykedett. Ugy mint Müdorfer osztrák festő, Paul Tróger tanítványa, 4 valamint Maulbertsch ugyancsak osztrák festő a pápai Plébániatemplom jeles mestere. Ezek a mesterek személyesen is ismerhették egymást, s üyen mecénással, mint gróf Esterházy Károly rendkívül eredményes alkotói kapcsolatban állhattak. Ennek eredményeként jöhetett létre a két remekmű a kastély egykori kápolnájában, és a Plébániatemplomban. A restaurátori munka minden esetben nagyfokú elővigyázatosságot, precizitást, gondosságot igényel. Mielőtt elkezdenénk a munkát, előzetes kutatásokat végzünk. Ismerkedünk a fal állapotával, a vakolatanyag minőségével, a restaurálandó falfelületeket ért különböző károsodásokkal. Mindezekről pontos információkat szerzünk. A kápolna állapota a restaurálás kezdetén A kastély keleti szárnyának első emeletén lévő kápolna két ablakával a parkra néz. A tökéletes arányrendszerű, négyzetes elosztású, pülaszterekkel tagolt, párkányrendszerrel kettéosztott belső tér falképrestaurálás szempontjából összetett és sokrétű problémát jelentett. A párkánytagozatok felett a tökéletesen kiegyensúlyozott, félkörívrendszerre épülő kupolát sötétszürke elszíneződés borította. Ez a szennyeződés egy korábbi, belső tüzelésű megoldásból eredő koromés porlerakódás volt. A falkép vakolatanyaga mészben gazdag, nagyszemcséjű, de az agyagos, sárgás homok miatt vízre igen érzékeny. A korábbi középkori falképekhez képest a barokk freskó alkotója már nem ragaszkodik a vakolatkészítés klasszikus hagyományaihoz. Már csak kétrétegű vakolatot használ. Az alsó, durvább vakolatanyagban már nagyobb a homok aránya, az úgynevezett intonacco (a legfelső festő réteg) sem olyan sima, mint a középkori falképeknél. A mi esetünkben a homokos vakolatanyag nedvszívó hatása a restaurálási munka folyamán áüandóan érződött. Az egyenetlen száradás lassította a folyamatos munkát. Az ablakos * Előadás formájában elhangzott Pápán 1989. szeptember 30-án a Pápai Művelődéstörténeti Társaság Barokk kollokviumán. **Josef Ignaz Müdorfer (1719 — 1775) a bécsi iskola mesterének Paul Trogernek a tanítványa. Munkái közül a legjelentősebbek: a bécsi kapucinusok kriptájának (a Habsburgok temetkezési helye) kupolafreskója, Hafnerberg r. k. templomának mennyezetfreskói.
