Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Ilon Gábor: Adatok az Északnyugat-Dunántúl késő bronzkorának bronzművességéhez
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 2 - 1989 ILON GÁBOR ADATOK AZ ÉSZAKNYUGAT-DUNÁNTÚL KÉSÖBRONZKORÁNAK BRONZMŰVESSÉGÉHEZ Előzetes jelentés 3. a Németbánya—Felsőerdei dűlői feltárásról* Jelen tanulmány két nagyobb egységből áll. Első része a németbányai temető újabb halomanyagának közlését tartalmazza. A második részben az általam válogatott északnyugat-dunántúli későbronzkori bronztárgyak rövid leírását adom, majd a vizsgálatokat végzők eredményeit megkísérlem régészeti szempontból értékelni. Itt, tanulmányom kezdetén szeretném megköszönni azon kollégák segítségét, akik a bronzokat vizsgálat céljára átadták. így Fekete Máriának, Jankovich Katalinnak, Honti Szilviának, Mithay Sándornak és Müller Róbertnek tartozom hálával. Köszönet ületi Költő Lászlót és munkacsoportját (ATOMKI, Debrecen), valamint Bakos Miklóst, Borszéki Jánost és munkacsoportjukat (Vegyipari Egyetem, Veszprém), akik kérésemre anyagi ellenszolgáltatás nélkül is vállalták a minták vizsgálatát és értékelésüket. Elöljáróban kell azt is megemlítenem, hogy tanulmányomhoz szorosan kapcsolódik Bakos Miklós és Borszéki János ezen kötetben található tanulmánya, amelyben lézer-mikrospektrokémiai vizsgálataik eredményeit közük. Ezzel összefüggésben szót kell ejtenem arról is, hogy két lelőhely - Farkasgyepü-Pöröserdő I. és Bakonyjákó-Malomoldal - bronzait, szerzői jogvédelmi okból, csak azonosíthatatlanul közölhetem. Nagy László és Mészáros Gyula 1948-as, valamint Mithay Sándor bakonyjákói ásatási anyagát Jankovich Katalin teszi közzé. A németbányai temetkezés A németbánya-felsőerdei dűlői (Veszprém megye) IIIJ4. halom (1. ábra) leletmentését 1986 nyarán végeztem cl. A halom tetejének közepébe 1984 előtt kb. 25 cm mélyen, egy 50 cm átmérőjű körben, illetéktelenül beletúrtak. Ebből a bolygatásból már 1984-ben néhány edénytöredéket gyűjtöttem. A halmot teljes egészében, negyedelő módszerrel, feltártam. A halom a temető legnyugatibb, egyúttal legnagyobb magasságban fekvő temetkezése volt. Átmérője: 11,4 m, magassága = 1,6 m. A halom négy (vagy három) sírobjektumot tartalmazott. A sírok elhelyezkedése a következő (2. ábra) volt, Az /. sír tetejét - 110/100 cm-en találtuk meg. A sír keleti részén félkörívesen 0,5-1 cm vastag faszéntöredékes foltot figyeltem meg. Mellé a sírbahelyezés előtt összetört edények részeit tették. A temetkezés szórthamvasztásos jellegű volt. A 2. sír - 20 cm-en jelentkezett kerámiatöredékek, majd három kő formájában. Ezek alatt szintén kerámiatöredékek, illetve egy öntőforma (6. ábra 6.) töredéke feküdtek. Csonttöredékeket nem figyeltem meg. A 3. sír - 85/90 cm-en vált felismerhetővé. Egy nagyméretű, alagútfüles tál (5. ábra 4.) - szájával lefelé fordítva - alatta több edényt helyeztek el, amelyeket a reájuk kerülő föld súlya nyomott össze. A kalcinált csonttöredékek az edények alatt, Uletve azoktól nyugat felé koncentrálódtak. Utóbbi helyen, a csonttöredékek között voltak a bronz tűk (6. ábra 3-4.) és egy kék üveggyöngy (6. ábra 5.). A 4. sír - 20 cm-en került elő. A kb. 40x30/40 cm-es alapterületű kőkamrácskát, amelybe a temetkezés történt - kirabolták. A köveket részben szétdobálták. Egy nagy tál töredékeit a romok közül szedtük fel. Szájával lefelé volt fordítva. A kamrácska romjai között és azon kívül, de a kamrácska közelében faszéntöredékeket figyeltünk meg. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a 2. és 4. sírobjektumokat egy sírnak, mégpedig kőkamrás, hamvasztásos, vagy jelképes sírnak kell tartanunk. Utóbbi feltételezésünk magyarázata az, hogy egyik helyen sem Figyeltünk meg kalcinált csonttöredékeket. A 2. és 4. számú objektum jelentkezési mélysége megegyező. Vagyis, a 4. számú kőkamrás sírt szétdúlták, s ennek egy részletét szórták el északnyugat felé (= 2. számú *Előzetes jelentés 1-2. ILON 1984., 1986.
