Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

5. típus: oroszlános kályhacsempe (II., ún. vasvári variáció) (3. tábla) Szürkére égetett kályhacsempe, felületén helyenként vörös festésnyomokkal. Zárt előlapja az azonos negatívval készített vasvári példányok alapján rekonstruálva közel négyzet alakú volt. Rajta a préseléssel készült, domborított díszítés tagolatlan léckeretben balra lépdelő, koronás, kettős farkú oroszlánt ábrázol. Hátrésze fiókos lehetett, de tőből letörött, így a csempemélység nem mérhető. A 17,5 cm széles, 17 cm magas előlap a már említett vasvári analógiák méretétől csak néhány mm-rel tér el.

12 A töredékekből két példányra következtethetünk. 6. típus: oroszlános kályhacsempe (III., ún. csepelyi A variáció) (8. tábla 3.) Anyaga szürke színű, redukált égetésű. Fekvő téglalap alakú, zárt előlapján a domborított díszítés préseléssel készült. Csúcsúkra állított rombuszok sorából kialakított, belső oldalán pálcataggal kísért keretben jobbra néző oroszlánt láthatunk, körülötte térkitöltő növényminta. A nagyvázsonyi várból csak utóbbinak egy részlete került elő a csempe alsó széléről, amelyet egy azonos mintájú csepelyi darab

13 segítségével sikerült azonosítani. Sem az előlap méretei, sem a valószínűleg fiókos, de tőből letörött hátrész mélysége nem ismert. Mindössze egy példányról tudunk. 7. típus: oroszlános kályhacsempe (IV., ún. csepelyi B variáció) Sötétszürkére égetett, egykor vörösre festett kályhacsempe. Közel négyzet alakú, zárt előlapján a préselt, domborított díszítés keskeny, sima keretben balra forduló, koronás oroszlánt ábrázol, a háta mögött helykitöltő növényi dísszel. Az oroszlán szőrzetének rovátkolásra emlékeztető megformálása fa nyomódúc használatáról tanúskodik. „Kályha"-részét valószínűleg fiókos formában képezték ki, de letörött, mélysége nem mérhető. Az előlap mérete sem volt rekonstruálható. A parányi töredékeket a csepelyi anyag segítségével határoztuk meg. Minden bizonnyal a típus egyetlen példányához tartoztak. 8. típus: madaras kályhacsempe (4. tábla 1.) Szürkére égetett agyagból készült, felületén helyenként vörös festés maradványait őrzi. Valószínűleg közel négyzet alakú, zárt előlapján préselt, domborított díszítés: keskeny, sima keretben kiterjesztett szárnyú, kétfejű, bóbitás madár — feltehetőleg sas -, amelyet a 7. típuséval azonos térkitöltő növényi minta vesz körül. A madár tollazatának megformálása fanegatív használatát bizonyítja. Hátrésze fiókos lehetett, de letörött, mélysége nem mérhető. Az előlap méretei sem rekonstruálhatók. Meghatározása a csepelyi analógiák

15 segítségével történt. Legalább 3 példány készült belőle. 9. típus: Szt. György alakos kályhacsempe (I., ún. csepelyi variáció) (4. tábla 2.) Erős redukciós eljárással majdnem feketére égetett kályhacsempe. Zárt, négyszögletes előlapjának keretelése nincs. Préselt, domborított díszítése jobbra vágtató lovon Szt. György figuráját ábrázolja, amint lándzsáját a ló lábai előtt heverő sárkány szájába döfi. A szent ruháján a redők „rovátkolással" való jelzése, valamint a sárkány pikkelyes bőrének megmintázása arra utal, hogy a csempe negatívja egy fafaragó kezemunkája volt. „Kályha"-része letörött, indításából ítélve fiókos volt. Az előlap rekonstruált magassága 16,8 cm, szélessége 17,8 cm. Megmaradt töredékei, amelyeket a csepelyi párhuzamok

16 segítségével azonosítottunk, két példányról tanúskodnak. 10. típus: Szt. György alakos kályhacsempe (II., ún. nagyvázsonyi variáció) (5. tábla 1.) Olykor barnára és narancssárgára, más példányok esetében vörösesszürkére égetett kályhacsempe, zárt, megközelítőleg négyzet alakú előlapján préselt, domborított díszítéssel. Apró négyszögekből összeállított, kétsoros keretben balra tartó lovon ülő Szt. György egyik kezével a kantárt fogja, másikkal lándzsáját a ló lábai előtt heverő sárkány szájába döfi. A csempe jobb felső sarkában látható tornyos épület a várost jelzi, a bal sarokban lévő, elmosódott alak nyüván a királylány. Az előlap magassága 16 cm, szélessége kiszerkesztve szintén kb. 16 cm,

17 a fiókos hátrész mélysége 11 cm. Három példány töredékei kerültek elő. 11. típus: Szt. György alakos kályhacsempe (III., ún. külsovati variáció) (5. tábla 2.) Szürkésvörös anyagú, eredetüeg vörösre festett kályhacsempe. Zárt, majdnem négyzetes előlapjának pontos formája csak a külsovati közvetlen analógia alapján

18 volt megállapítható. Rajta a préselt, domborított díszítés szinte a felismerhetetlenségig elmosódott, lapos reliefű. Horonnyal keretezve mindössze egy jobbra forduló Szt. György figura feje, lándzsájának vége, valamint lovának fara és farka látszik, a teljes csempeképhez azonban egy a ló lábai közt tekergőző sárkány is hozzátartozott, amelynek kitátott szájába a lovag a lándzsáját döfte. A csempe fiókos hátrésze csonka, teljes mélysége nem volt mérhető. Az előlapot a már idézett külsovati párhuzamok ismeretében 17,8x17 cm-esre rekonstruálhatjuk. Ez a típus egyetlen példánya.