Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
MITHAY Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei
Alatta egy kemény réteg 10-14 cm vastag. A 70-75 cm széles fal északkelet-délnyugat felé fut és Havasi Károly udvarára irányul. A mai országút felé eső kis fal az előbbivel sarkot képez. A nagyobbik fal a külső vár részletei*Az 1750. évi Esterházy-birtokkönyv ugodi térképén 51 ott már csak házak állnak a mai Petőfi utcában. Szabó Miklós telkén /Petőfi u. 58. sz./ a 18. században még nincs épület. Később sincs beépítve ez a terület éppen a külső vár miatt. Feltűnő az is, hogy miért nem jelölte Maynczek ezt a tényt az Esterházy Birtokkönyv ugodi térképén. Az 1626-ban említett ugodi palánk" bizonyára ennek a külső várnak a kifelé eső szélén lehetett megépítve. Nem találtuk nyomát annak sem, hogy a vár falain palánk állott volna. Nincs nyoma a várárkon kívüli - és ma is jól látható - sánc külső felszínén sem palánknak. Ez csak az ún. külső várnak a szélén lehetett, de a megásott kis szakasz külső felén itt sem találtunk ilyen védőmúvet. Az V. épületből, a torony vízlevezetőjétől északnyugatra egykor szinte teljesen átforgatott, vagy inkább elplanírozott talajból több, nagyfontosságú lelet került elő . Barna színű és fekete foltos edény peremtöredékén a has kidomborodásán szaggatott vona lak kettős sora látható /28. ábra 7./, egy szürke színű cserépen téglalap alakú bepecsételt díszek sorakoznak egy vonalban /28. ábra 8./. 110 cm mélységtől lefelé más edénytöredékek között egy barnás színű vastag falú és széles peremű bográcstöredék volt /28. ábra 9./. Mindhárom középkori. Piros, vonalas festés van egy üvegtöredéken /2B. ábra 11./. Négyszögletes palack, vagy patikaüveg töredéke volt. Feltehtően ún. sőtos üveg'* 1 'lehetett, amelynek szűk, alacsony szájnyílása kis kupakkal volt lezárva. Valószínűleg valamelyik felvidéki hutából származik. Az üvegtöredék barnás és szürkés színű. A 18. századból való. Aránylag épen maradt ránk egy négyzetes oszlop formájú faragott kő /28. ábra 14./ . Egy kisebb és rossz állapotban lévő alapfalon feküdt, éppenúgy, mint a IX. sz. kapuépület falain a már amlített faragott kövek. Ez a kő gótikus sarokoszlop lehetett. Felületén néhol apró nyomokban piros festés nyomai látszanak. Az ásatási eredmények leírása után szükségesnek tartjuk a domb mai felületét, a különböző szinteket szemrevételezni. Könnyen lehetséges,hogy mindig lejtős volt a templom keleti oldalán lévő felszín. Ez ma északnyugat felé erősen lejt, a VI. épülettől a IX. felé. A IV. épület nyugati szélénél van egy talajlerogyás, ez azonban az ottani külső és belső várfal részleges hiánya miatt keletkezhetett. Az ajtóküszöbök, vagy alsó tokok átlagosan 90-130 cm mélységben voltak,A tárgyalt vízlevezető az akkori járőszint alatt volt. Tehát az épületek korában a járószint alatt volt 50-60 cm mélységben. Az I. épületben konyha, a VI.-ban padkás kemence, a VIII.-ban kívülről fűthető bolthajtásos, azaz búbos kemence volt. A III. és a IV. épületben a nagy rombolás miatt nem lehetett a funkcióra következtetni. A II. és a VII. épületben nem volt tűzhely. Az I., V., VI., VIII. és a XI. épületnél két építési periódust lehetett megkülönböztetni. A VII., X., és a Xl.-nél két korszakot tudtunk határozottan megállapítani. Három periódus volt az V. és XI. épületnél. A X. épületnél az-ún. keleti toránynál- a koraközépkori járószint 150 cm mélyen volt. A III. és a IV. épületnél a nagy rombolás ellenére nyomokban előkerült 73,illetve 130-13 0 cm mélyen egy járószint. Kétféle építési periódus van az I. épületnél. Ezek közül a konyhánál egy régebbi fal is volt. Az V. épület toronyalapja, a vízlevezető és az ún. íves fal a XI. épületnél, azaz a sekrestye alatt egy régi fal és egy téglatámfal, valamint a szentély alatt a ferde fal mind koraközépkoriak. A keleti toronynál /X. épület/az alap és a nagyméretű téglatámfal szintén két építkezés eredménye. A templomdomb déli részén, egy kb. 20 X 30 m-es területen a legjobban az V. épület alatt az ún. íves fal / a feltételezett ciszterna egyik oldalfala/ és a templom szentélyének a "ferde" fala maradt meg. A vízlevezető kb. 90-120 cm mélységig haladt a talajban a mai felszínhez képest. Ez a mélység a középkorban is a felszín alatt volt. Tehát az volt a középkorban a járószint, ami a későbbi épületek járószintje. A későbbi épületeket beleásták a középkori szemétrétegbe. A legalsó középkori rétegeket az V. és a X. épületnél találtuk meg. Külön ki kell emelni azt is, hogy a legtöbb épületnél a belső várfalhoz ragasztott falnak egy-egy épületnél nem párhuzamosak és a belső várfalra sem merőlegesek. Említettük azt is,hogy az egyes épületek falhosszai 6-26 m-ig terjednek. Az épületek közül a legszélesebb az I., IV. és a VIII. számú. A II. és a III. épület keskeny formájú. A III. és a IV. épület pincelejárata sok helyet foglalt el a vár kis platóján. Az épületek falainak vastagsága a 60 és a 90 cm között mozgott. A kapuépület falvastagsága 150 cm. Az egyes járószintek alapján nem lehetett megállapítani, hogy mely épületek éltek egyidőben. A padlószinteket összehasonlítva azt látjuk, hogy a II. és a III. épület fel tűnőén magasra épült. A IV. épület padlószintje 140 cm mélységben volt. A VII. épületnek kelet felé eső-ún. új-részében az észak felé nyíló ajtó a sarokba szorult. A VI. épület akkor nem működött. Talán sütőház volt, nyitott lehetett. Az alapozásból nem derül ki, hogy voltak-e felmenő falai, vagy csak oszlopok.
