Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
MITHAY Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei
szentélye mögött lévő kis fal alja 140 cm mélyen került elő, éppenúgy, mint a belső várfal mellette. A kis fal, valamint az épület másik két rövid fala nincs összeépítve a belső várfallal. Több helyen téglákkal töltötték ki a kettő között lévő rést. Az épület közepe táján a belső várfal alja 195 cm mélyen volt. A falak befelé eső felülete vakolt volt. Az épület nyugati sarkánál a főfalon 145 cm széles kapunyílás van az alapban. A belsőségben óriási pusztulás volt, mindent felforgattak. Kelet felé 70 cm mélyen agyagréteg került napvilágra. Nyugat felé kitéglázott szint volt 96 cm mélyen. Itt került elő a legtöbb alakos és mintás kályhaszemtöredék. 110 cm mélyen padlószint van kelet felé.alatta már homok. Az nyugat felé hiányzik. 120 cm-rel a mai járószint alatt a belső várfal belső felületén 10-15 cm széles padka van, amely a padló gerendáit támasztotta. Előkerült egy kályha alja, körülötte kis megmaradt falban vályuszerű kő másodlagos helyzetben.Az említett agyagréteg és a belső várfal belsejében lévő padka egykorúak. A lesározással egy szintben /80 cm mélyen/ vannak a kályhaalap fölött lévő egymás mellett szorosan álló, élükre állított téglák, bolthajtásszerűen. Az épület közepén egyszerű kályhaszemek is voltak, közöttük egy férfiportréval díszített kályhaszemtöredék. A lesározás alatt lapos kövek sorakoztak. Ezek méretei: 22x22x4 és 27x17x4 cm. Az épület közepén kis megszakításokkal átégett réteg hossza 170 cm, vastagsága 30 cm. Alatta a feketés réteg 30 cm vastag és ez alatt 10 cm vastag az agyagréteg. Innen a belső várfal felé 100 cm mélyen egy 10 cm vastag padlóréteg dől dél felé. Amikor elértük az eleven földet - a sárga homokat - az alsó szint domborodása azt sejteti, hogy az egykori földsáncnak kis maradéka itt is előkerült. Egy 1980-ban történt újabb feltárásnál azt láttuk, hogy a már említett kályhaalap és hamuzónyílás között lévő kis kőfal idősebb az épületnél. Tehát nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy középkori. Az I. épület talán legérdekesebb leletei díszített és domborműves kályhaszemek. Ezek 140 cm mélységtől felfelé mindenütt előfordultak, de a nagy pusztítás miatt csak kis töredékek maradtak meg. Bizonyára az alsó rétegekben feldúlva talált kályhaalap és az említett díszes kályhaszemek kapcsolatban voltak. Vöröses színű, rossz minőségű agyagból égetett durva kidolgozású kályhazáródísz /8. ábra 1./. Szögletes felső rész töredéke, felső párkány. Rozettával díszített inda, nagy füles vázából emelkedik ki. Felülete kopott. Több töredéken férfi és női portré szerepel. Egyik ezek közül egymással szembe néző férfit és nőt ábrázol /8.ábra 2.1. A férfi spanyolos viseletben u király, szemben a felesége.' 1 Az analógiák alapján: I. Ferdinánd és felesége elmosódott domborművére ismerhetünk. Ez a csempetípus akkor osztrák területen elterjedt. Zágráb közelében is előkerült hasonló kályhaszem,* k A fentiek alapján a lelet 1560 tájáról való. Egy másik kis töredéken szőlő- vagy szamóca - keret látszik és a csempe egykori bal sarkában a "15 M-ös szám van /8. ábra 3./, nyilván 15??- at jelent. Ez egykor a csempe jobb sarkában volt. A töredék alján lévő domború vonal dárda kis maradványa. Ez a másik csempén jól látszik. A következő kályhaszemet már részben kiegészítve közölhetjük /8.ábra 4./. A felület keretén belül ugyancsak gyümölcssor látható, középen páncélos lovas vágtató lovon, jobb kezében dárda, előtte a már ismert "15"-ös szám, az évszám, lábbelijén jól ábrázolt a sarkantyú. Ez a példány is rossz kivitelű, a figura kontúrja elmosódott. Egy másik töredéken is lovas van /8.ábra 5./.Sarokcsempe. A kályha tehát szögletes aljú volt. Alul nincs a csempének kerete. Cserey Éva szerint a lovas és virágos ábrázolás egy kályhához tartozikí r A füleki ásatás leletanyagában találunk hasonló megoldást. 46 Ugyancsak az I. épület összerombolt belsejéből való egy újabbb kályhaszemtöredék /8.ábra 6./, amelyen látszatperspektívikus ábrázolás van. Jellegzetes renaissance ábrázolás: épület, oszlopfő és bolthajtás. Cserey szerint a Ferdinándot megjelenítő kályhához való ez a töredék is . Ugyancsak kályhához tartoztak azok a kissé, hengeres formájú agyagtárgyak, amelyek 11 ill. 16 cm magasak. Ezek kályha belsejébe kerültek, átmérőjük /19 és 14 cm/ eltérő. Külső felületükön keresztbe húzott vonalak láthatók. A kályhaszemek a 16. század közepéről valók. Ekkor már áll az I. épület. Korábbi lehet a belső várfal, az talán 15. századi. Esetleg már a Garaiak idejében épült, 1450 előtt. A későbbiekben összehasonlítva a többi épület gyér leletanyagával, ez bizonyára a főépület lehetett. Ugod határában - mai ismereteink szerint - két helyen edénykészítésre alkalmas agyag is van: a helyi temetőnél és az Előerdő előtt lévő ú.n. Csapáson. A feltárás folyamán koraközépkori edénytöredékek is napvilágra kerültek. Ezek bizonyára az I. épület előtti település emlékei és maradványai. Egy nagyobb, barna színű peremtöredéken fekvő téglalap alakú, bepecsételt díszek sorát látjuk /9.ábra 1./. Két sor fogaskerékkel benyomott díszítés fut egy másik barna színű edénytöredéken /9.ábra 2.1. Ugyancsak barnás színű egy bográcsperemtöredék, amely szintén az I. épület belsejéből való /9.ábra 3./. Egy szürke színű fültöredéken mesterbélyeg látszik /9.ábra 5./. A kör formájú bemélyedés közepén vízszintesen két párhuzamos vonal fut, alatta szétnyíló vonal. A töredék valószínűleg a 14-15. századból való ausztriai termék. rt *Az épület keleti'felében került elő egy 21,6 cm magasságú, piros színű fazék alsó része, murvaréteg fölött /Zh.áb-
