Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai

"Jövel Szentlélek Úr Isten, Töltsd be szíveinket épen Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal. Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybegyűjte sok népeket, Kik mondván így énekeljenek. Alleluja! Alleluja! 4. sz. melléklet SZALÓKY LÁSZLÓ:"ÁLDOTT MAGVETÉS..! ! /Gergely-nap/ A tanév CJergely-napkor kezdődött, de már az előző nap képe sem hasonlított a többi napéhoz. A leendő iskolások szülei összecsomagolták s még aznap el is vitték ajándékaikat a tanító részére. A nagyobb tanulók pedig beszaladgálták a falut, hogy mennél szebb és mennél több szalagot gyűjtsenek össze a holnapi nevezetes napra. Nagy volt az izgalom. A szíjjasbocskornak ez volt az év legboldogabb napja, mert kétszer is beitatták marhafaggyuval, hogy másnapra az is szép legyen. Felvirradt a nagy nap, igazi ünnepe a falunak. A nagyobb tanulók korán ünneplőbe öltöz-" tek.Kalapjukat hatalmas művirágbokréta díszítette. Kezükben mogyoróiapálcza, mint a községi bírónak, de díszesebb, mert ennek az ékesítéséhez kellett a sok összegyűjtött színes szalag, kendő. Egy kijelölt háznál gyűltek össze s innét indultak párosával az "újoncok" lakására. A vezető kis "toborzóverssel" köszöntötte az új-tanulókat, ilyenformán kezdte: "Szent Gergő Urunknak, nagy Patrónusunknak nevenaptyán, Ósi hagyományként ma mögyünk először oskolába: Ahun iratnak, szépön óvastatnak s úgy tanéttanak Embörségöt s bölcs, kegybe tudománt mindönök számára... Ha nem adhattok új oskolást az idén házatokbu, Aggyatok adomént szüves jókedvvé' javaitokbu!... Te meg Csicsám, Pistám, Istókom, háromnevű magzatom: Ne kuksojj mast a hamuban, buboskemönce hajlaton! ' Az odkolába tanéttnak: macskazenét, madarászást, Cserebók kínzást, csujzlizást, röfögést és fára mászást. Ezer' készüjjetek Szen' Gergő vitézi! Gyüjjetök hát Mint áldott tanéttónkhó', ki készíti má' a regulát s így száll áldás magatokra, mind pediglen házatokra!... st-. /Emlékezetből: özv. Márkus Jánosné, 91 éves /és Szalóky Dániel nyomán:/ A szülők várták a zászlós, bokrétás gyermekeket és tésztát, tojást, szalonnát, pénzt adtak nekik. A továbbvonuló gyermekekkel ment most már a köszöntött újonc is szüleivel házról-házra, míg valamennyit össze nem szedték.Persze a menet dalolt, kurjongatott, s felverték a falu megszokott csendjét. így érkeztek az iskolába, ahol terített asztal várta őket. Ehhez kellett az új-tanulók szülei által előre küldött ajándék, amelyet a tanítóné készített el számukra. A fölösleg pedig a kamrájába került. A hangulatot fokozta a sarokban elhelyezkedő "citorás", aki indulót játszott, amíg az asztalnál el nem helyezkedtek. Ebéd után ismét a citorás pengette a várva-várt csárdást, amire apraja-nagyja cifrázta a régi szép magyar táncot... Közben az asztalnál folyt: a beszélgetés, találós-kérdések feladása, mesemondás, dalolás. Hallgassuk meg őket :"Möktunnátok-e mondani neköm édös gyerökeim: ha a Rinya egyik partyán ugat egy kutya, a másik partyán pedig két kutya, möllik ugat többet, - Hát az egy kutya, mör az kettőt ugat. - Most a mestör uramat kérdőm: kitanáná-e mikor hazudik a tanéttó a templomban? /A tanító a fejével nemet int/ - Hát Karácson naptyán, amikor azt inökli, hogy: Mennybü' jövök most hozzátok..."- Oszt lőhet, hogy ippeg a pincébü érközött. - Hát aszt tuggyátok-e: mikor vót Isten szömélyválogató? - Özönvízkor, mikor Noét kiválasztotta: de a galamb a szájában nem zöld olajágat hozott ám Noénak, hanem szülőveszszőt. /Tanító/ De mi haszna hozta, ha mindig elveri a jég. - Hát úgy igaz: a szőlőnknek má' sömmi baja sincsen, akár csak a "visontaji halottnak". - Körösztkomám aszt mongya mög kee: Ki vaót az, nem is születött, mégis féléves kora előtt férhőmönt? /nevet/: