Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai
"Az anyakönyvek a legrégibb időben nem jegyezték fel, hogy a temetés hogyan történt, de lassanként jelezték, hogy prédikációval, énekszóval, csak harangozással, vagy semmi nélkül szamármódra, majd 1806-tól igen gyakran van feljegyezve, hogy búcsúztatóval, vagy prédikációval és búcsúztatóval is. A temetési prédikációt a lelkipásztor tartotta, a búcsúztatót pedig a rektortanító, vagy később a kántortanító, mégpedig verses formában. Ezek a búcsúztatók nem voltak mindig költői termékek... Az is természetes ,hogy a jól sikerült búcsúztatókat a tanítók egyrnásnaK átadták, vagy egymástól elkérték és maguk is felhasználták. ...A névszerinti búcsúztatást az egyházi hatóság végül is betiltotta, mert ha valaki esetleg tévedésből kimaradt, sértődés lett belőle. Olyankor, amikor valakinek a nevét említették, hangosan felzokogott, jelezve, hogy 6 is jelen van. 1933 óta megszűnt a verses név szerinti búcsúztatás, csupán a temetési prédikáció végén általános jellegű búcsúzásra való felhívás, amit a lelkipásztor intéz a hívekhez. A cél nem a hiúság kielégítése, nem a ríkatás, hanem a vigasztalás és a feltámadás hitének a hirdetése, amiért is minden prédikációnak alapigéje van. A temetésen is igehirdeteß van." \ A Pais Sándor megemlíti, hogy bár a közölt búcsúztatók Somogyi Béla kustánszegi kántortanító hagyatékában maradtak fenn, minden bizonnyal nem mindet ő írta./Becsvölgye, Kustánszeg.Csonkahegyhát ma egy gyülekezetet képeznek, mint társegyházközségek, s a Vas-Zalai Egyházmegyébe - régen Őrségi Egyházmegye - tartoznak./ A búcsúztatók egy részét régebbi kántortanítók szerezték, így Györffy Sándor, Raposa Sándor, Farkas György. De a gyűjtésben Ábrahám János barabásszegi kántortanító írása is fellelhető, sőt Somogyi Béla feleségének, Szijj Albertinának az írása is./Lásd a 2. számú mellékletet: Búcsúztatók: "Elindulás előtt, Végtisztességtevőkhoz, Elhantolás után"/ Most térhetünk át a nem tipikusan néprajzi források ismertetésére. Gazdag egyházi néprajzi anyagot tartalmaznak az egyházlátogatási naplók és jegyzőkönyvek. A kézirattárban található többek között Torkos Jakab dunántúli ref. püspök /1747/ generális vizitációs naplója, a levéltárban pedig Komáromi Pálnak, a tatai traktus esperesének /1736/ egyházlátogatási naplója. Mindkettőnek a szövege sajtókész, legépelt állapotban van a cikk szerzőjének munkájaként, melyet a Közép-Kelet-Európái Reformáció Történetének Kutató Intézete megbízásából - s annak anyagi támogatásával - végezhetett el. ilSok szakrális néprajzi vonatkozású adatot rejthetnek magukban a különféle egyházi, egyházmegyei összeírások, "conscriptio"-k, mint például az a kézirat, amelyik a belsősomogyi református egyházmegye árva és virágzó eklézsiáit írta össze 1774-ben.M> A szakrális néprajz gazdag tárházát jelentik az igehirdetések, illetve a kéziratos prédikációgyűjtemények.Csak úgy hirtelenjében 34 nagyobb prédikációgyűjteményt tudtam regisztrálni kézirattárunkban, kizárólag csak a 18-19. századiakra koncentrálva. A két legértékesebb ezek közül témánk szempontjából: 1. "Praedikácziok magyar nyelven... Fúró Mihály balatonfüredi prédikátortól" /1770-1775/^^ 2. "Varii sermones ecclesiastici, olly elmélkedések, mellyeket az Istennek szent beszédébül közönséges helyen való magyarázatra felvett különb-különb féle textusok szerint. . .prédikállott. . . Torkos Jakab..." /Pápa, 18. sz. közepe k./ AS A református egyházi néprajz fontos forrásai a kéziratos gyülekezettörténeti munkák . Nagy számban fordulnak elő kézirattárunkban, lehetetlen lenne valamennyit felsorolni. Az egyházi néprajz nélkülözhetetlen járulékos anyagát képezik az egyházkerületi jegyzőkönyvek. A levéltárunkban őrzött kéziratos dunántúli egyházkerületi jegyzőkönyvek használatát nagymértékben megkönnyíti egy három kötetből álló tárgyszavas mutató /17121884/, melynek címe: "Laistroma a dunántúli főtiszteletű Egyházkerület Jegyzőkönyvéből kiírt Norvatívumoknak, nevezetesebb végzéseknek, felséges királyi parancsolatoknak." Nézzük meg, mit találunk a bába címszó alatt:"A reformált bábák szükségnek idején a pápista gyermeket megkeresztelni parancsoltatnak. /1803/5. sz. határozat./ A református bábák nem köteleztetnek a keresztelésre, hanem, ha észre veszik, hogy a római kath, kisded halálos állapotban van: azt kötelesek a szüléknek megjelenteni és akármelly nemen lévő római kath, személyt a megkeresztelésre meghívni, s a keresztség eszközeit néki subministrálni." /1808/42./ Az egyházkeló címszó alatt megtudjuk, hogy a dunántúli kerületben 1745-ben /9. sz./ elrendelik az egyházkelési ceremónia" felállítását, 17B8-ban pedig"., tovább is megtartatni rendeltetik, ahol szokásban volt."
