Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai
Ugyancsak a IV. fejezetben olvashatunk a rontás, szemverés elleni védekezésről: "Ha szemverésben szenved valaki, akkor egy darab szenet tesznek vízbe. Ha a szén leül a vízben, akkor szemverésben szenved az illető, s ezzel a szenes vízzel megmosdatják, ha nem ül le, akkor más ártott neki."6 A "Néphagyományi gyűjtés" egy másik füzete a népdalokat tartalmazza.Gueth Gyula, Tuboly Aladár gyűjtötték különféle vidékekről / Göcsej, a Balaton vidéke, Pápa, Körmend, Várkesző, Nagyigmánd, Pusztarádóc és környéke./ a közölt népdalokat. 228. sorszámú gyűjtés Pusztarádóc környékéről: Ha bémégy a templomba Vess keresztet magadra Nem vetek biz keresztet én Mert kálomista vagyok én. Ha meg látod a papot Emelj néki kalapot Nem emelek kalapot én Mert kálomista vagyok én." Ugyanez a dal-némi módosítással - felbukkan Pápa vidékéről való gyűjtésben is. Több kivándorlással kapcsolatos nóta található a füzetben /99-101.s.sz./, melyek részben kiegészítik Puskás Juliánná kitűnő könyvének közölt nótaanyagát.*~ Érdekelt, hogy vajon kinek a kezdeményezésére indult meg a néprajzi gyűjtőmunka a pápai kollégiumban már az 1910-es években. Sajnos azonban a Főiskolai Értesítők nem tartalmaznak adatokat erre vonatkozóan. Mindenesetre már az 1910-1911-i tanév során az egyik írásbeli feladat magyar irodalomból a népdallal volt kapcsolatos. A következő tanévben pedig a magyar írásbeli feladat címe: "A magyar népdal elmélete". Véleményem szerint Sándor Pál és Kapossy Lucián tanárok jöhetnek leginkább számításba, mint a gyűjtés elindítói és irányítói. Sándor Pál 1903-tól tanította a gimnáziumban a magyar és a görög irodalmat, ill. nyelvet, s az 1912-13-i tanévben a hetedikesek osztályfőnöke volt. Kapossy Lucián - a szerzetesből lett református tanár - ugyancsak magyar és görög irodalmat tanított, valamint 1881-től filozófiát is, az említett tanévben pedig a hatodikosok osztályfőnöke, és az ifjúsági képzőtársulat tanárelnöke volt. Az 1911-12-es tanévben a képzőtársulat egyik pályadíja is a népdallal foglalkozott. ' Még mindig a kimondottan néprajzi forrásoknál maradva, megemlítem a Pápához közeli Nyaradról ez évben bekerült, lakodalmas mondókákat tartalmazó könyvecskét.9 1877 körül kezdték el írni, s századunk első felében még mindig gíarapították a gyűjteményt. A legtöbb mondókát Varga Ferenc szerezte, munkáját Varga Lajos, Dózsa Ferenc, Erdélyi Gyula,Varga Rozália folytatták. Mondókák kapcsolódnak a különféle ételekhez, külön mind az öt fogáshoz, aztán külön a "sziváról", káposztáról, a kásáról, a kalácsról, a pecsenyéről, a tészta süteményről, a disznó húsról, külön mondóka dukált kása pénz szedéskor, s külön a muzsikusoknak, a mondókák szövege tele van bibliai utalásokkal, pl. mikor a vőfély elkérezkedik a násznagytól, amikor a legények fölkelnek, "mikor a táncot kikéri a vőfély". A templomból vissza pl. így szól a köszöntő: "Légyen sz Istennek dicsőség az égbe, szerentsével járjunk ma dolgunkba végbe,Legyen az Úr Isten vezérünk mindenben, ami még hátra van érjük végét szépen, Váljék az új párnak szent eskütétele leikeiknek örök java és üdvére, Az Isten áldása szálljon le fejükre, valamint az őket nemző jó szülékre..." Aztán mondóka van a Nyoszolyó leányra", s "mikor a menyasszony haját fölteszik", így tovább. A menyasszony búcsúztatóból idézek: "Vajda hegedűnek álljon meg zengése, a sarkantyúnak is szűnjék meg pengése, Mert butsuztatásomnak most lészen kezdése, legyünk csendességben, míg lészen végzése, Dicsőség először a nagy magasságban Istennek, ki lakik fénylő boldogságban, Ki rendelt Énnekem egy igazi társat, kivel hogy meg nyerjem mennyei országot..." A kézirattárunkban található Pais Sándor, volt becsvölgyi református lelkipásztor csodálatos gazdagságú nyelvjárási és néprajzi adatgyűjtése, melynek címe: "Keresztelési, esketési és temetési szokások a göcseji szegek vidékén'VBecsvölgye, 1960./ ez a dolgozat, valamint Somogyi Béla kustánszegi református kántortanító hagyatékát közlő "Búcsúztatók" című melléklete a IX. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton III. díjat nyert/Lásd az 1. számú mellékletet: "Az egyházkelés"
