Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
HARIS Andrea: A pápai Kenessey-Szondy ház építéstörténete
1824-ben pápai házát, és szintén a Kenesseyektöl örökölt "mintagazdaságként emlegetett mezölaki uradalmát" is eladja az utolsó Castiglione családtag Borbála, a zólyomi ághoz tartozó Esterházy Kázmér felesége, Esterházy Miklós pápai földesúrnak. 1<r Az Esterházyak tulajdona marad az épület egészen a második világháborút követő államosításokig. Az Esterházyak két számottevő átépítést rendelnek el az épületen. Az egyik a már említett 1869-es építkezés volt, ami a keleti szárny udvari folyosóját hozta létre. A másik pedig 1877-ben történt a nyugati szárnyon, amelyet már szintén többször érintettünk. A szárny közepén lépcsőházat építettek - részben elbontva a 010-es helyiség boltozatát- , és a szárny beosztását megszüntetve az eredeti traktusrendszert átfordították. Az udvari keleti oldali folyosót a nyugati oldalra helyezték át. Az átépítés, a folyosó áthelyezése feltételezhetően kényszerűség is volt. A szomszéd telken /ma Fő tér 24./ ekkortájt épült fel közvetlenül e ház mellé egy udvari emeletes szárny. Emiatt az emeleti helyiségeknek a szomszéd telek felé néző ablakai használhatatlanná váltak, Az 1860-1870-e5 évekre estek az utcai homlokzat átformálásai is a zárterkélyek lebontásával. 1 "* A Kenessey-Szondy ház részletes feltárása nem csak az adott épületről,hanem az egész városról alkotott ismereteinket is gazdagította. Először ehelyütt sikerült Pápán egy a XV. század végétől folyamatos építkezést megfigyelni, részleteit elkülöníteni. A középkori épület két megmaradt kőkeretes ajtajával rekonstruálható alaprajzával egyedülálló jelenleg a városban. Ugyancsak ismeretlenek a településen, ill. a Fő téren állt XVII. századi lakóházak, amelyek ma még főként a XVIII. századi architektúrák alatt rejtőznek. A Fő tér 23-ban lévő korai XVII. századi épület, és az 1680-as Botkaféle ház ezért áll párhuzamok nélkül Pápán. A Botka-féle építkezések képviselik az épület legkiemelkedőbb értékét. A XVII. század végén a katonáskodó család egy ngyszabású, jelentős reprezentációs igénnyel, minden bizonnyal gazdag külső-belső díszítéssel kialakított lakóházat épített magának, ami csak a nagy nemesi családok ismert győri vagy soproni városi építkezéseihez fogható. A Botka-féle házat a Kenessey család tovább bővítette hasonló igénnyel, új, szintén értékes épületet hozva ezáltal létre. A Kenessey-Szondy ha'z azonban már nem egyedülálló a városban, hisz Pápa lakóépületeinek jórésze ebből az időből , a XVIII. századból származik. A város történetét monografikusán utoljára az 1930-as években dolgozták fel. Horváth Elek és Tóth Endre kutatásai a mai napig meghatározóak a várossal foglalkozók számára. Több tudományágban jelenleg végzett részkutatások eredményei alapozhatják meg az elkövetkezendő években , hogy Horváth Elek és Tóth Endre munkáját továbbfejlesztve alaposabb, árnyaltabb kép alakuljon ki a város történetéről, alapjává válva egy új Pápa monográfiának. JEGYZETEK 1. A zárókő K.I. Sz. Zs. 1739-es felirata még 1959-ben is jól látható volt, mára jelentősen lepusztult a kő felülete, valamint a meszelés rétegek miatt alig kivehető. Gerő László-Sedlmayr János: Pápa .Bp., 1959. 184. 2. A városban nagyon kevés olyan jellegű feltárás történt, amely biztos adatokat szolgáltatott a középkori város lakóépületeiről. Feltételezzük azonban - főként XVII. és XVIII. századi levéltári adatok visszavatítése révén - hogy a XV. század végén, ill. a XVI. század elején számos kőből épült lakóház állt már a városban. A kőházak főként a Fő téren és a Fő utcán álltak - a mai Bencés templom magasságáig - és lakóik elsősorban a várőrség tiszti rétegéhez tartooztak. 3. A kutatás kezdetén még a házban lévő lakók emlékeztek itt, egy az 1950-es években elbontott kemenceszerű építményre, ami a 012-es helyiséget foglalta magában. 4. A befalazásból kibontott téglák CFE /Comes Franciscus Esterházy/ és CCE /Comes Carolus Esterházy/ bélyegesek voltak. A befalazásból még négy ívesen faragott kő töredéke került elő, feltételezhetően egy kőmozsár töredékei. 5. A középkori ajtó a kutatásig funkció nélküli volt, mivel a mögötte lévő térben egy 1877-ben kialakított lépcsőház helyezkedett el. Ezt a lépcsőházat azonban egy, a XIX. század elején épített lépcsőház is megelőzte ugyanezen a helyen, csak eltérő irányulással. A XIX. század eleji lépcsőház az udvari homlokzattal párhuzamos vezetésű volt a folyosó mögötti térben, amelyen dél felől indulva lehetett az emeletet megközelíteni. A középkori nyílás ekkor tehát már bizonyosan elveszítette a funkcióját, befalazésa szükségessé vált.
