Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

VÖRÖS István: Középkori agancs lőportartók az ugodi várból

ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 -1988 KÖZÉPKORI AGANCS LŐPORTARTÓK AZ UGODI VÁRBÓL Vörös István Az ugodi /Veszprém megye/ várban MITHAY Sándor több éven keresztül végzett ásatása alkalmával nagy mennyiségű állatcsontanyag került elő. Az 1. sz árok /1979/ állatcsontleletei között két különböző formájú agancslőportartó töredék is volt. Mivel a régészeti ásatásból származó agancs lőportartók, vagy azok töredékei igen ritka leletek - ezidáig két maradványuk ismert /BORSOS 1982/ - a következőkben röviden ismertetem az ugodi vár 16-17. századi leleteit. A töredék rekonstrukciója és díszítése a legkorábbi agancs lőportartók formájához és motívumkincséhez szolgáltat újabb adatokat. A lőportartók közlésének engedélyezéséért MITHAY Sándornak tartozom köszönettel. 1. sz. agancs lőportartó töredék /1., 2. kép/ Töredék: a szárközív és a jobb oldali szár belső oldala. Hiányzik: a lóportartó teste /nyak, homlok vagy mell/, a bal oldali szár és a jobb oldali szár külső fala. Az agancs lőportartó - a töredék alapján megállapítható, hogy egy gimszervas osi oldali agancsának koronaelágazásából készült. A kivágott 3-ágú koronaelágazás szár felöli vége a portartő nyaka: az elülső koronaág a portartó jobboldali szára: a hátulsó koronaág pedig a baloldali szár. A koronaelágázás külső domborúbb oldal pedig a hátsó fala. A töredék megtartása jó, az agancsfal vastag, kompakt. A jobb szár végétől a szárközív közepéig egy repedés húzódik végig /.1. kép/ A töredék régi sérüléseiből megállapítható, hogy a lőportartó több helyen hosszában megrepedt és ez okoz/hat/ta a lőportartó alkalmatlanná válását és későbbi szétesését. A lőportartó töredék homlokfalából az alsó 30 mm, a hátlapjából 40 mm maradt meg. A töredék vastagsága a szárközívnél 35 mm. A jobb oldali szár 90 mm, a bal oldali szárcsonk 45 mm hosszú. A lőportartó elülső oldala - a homlokfala és a jobb oldali szára simára csiszolt, felületén vésett díszítés található. A töredék hátlapján megmaradt az eredeti gyöngyözés, rajta díszítés nem található. A hátlapon használatból eredő - felfüggesztéssel kapcsolatos-kopás figyelhető meg, amely a bal oldali szár belső oldalán - a szárközíven - a sávdísz hátulsó vonaláig, pontosabban azon túl is terjed /1.1. kép/. A töredék belső felületének faragásnyomaiból jól rekonstruálható, milyen szerszámmal és hogyan faragták ki a portartó belső részét /1. 2. kép/. A két szár és a nyak irányából hosszúnyelu, mélyen ívelt vágóélű vésővel távolították el az agancskorona elágazás belső szivacsos állományát. A jobb oldali szár belső falán a véséstől származó árkok éleit lecsiszolták. Az agancs lőportartó díszítése Homlokdísz: /1.2. , 2. kép/ A homlokdíszből csak egy kis részlet maradt meg, amely két négyesvonalú csúcsával lefelé mutató háromszöget ábrázol.A jobb oldali háromszögnek csak a felső két vonala látható A háromszögek a fömotívunhoz tartozhatnak, amely azonban teljes egészében hiányzik. Szárdísz: /1.1, 1.2, 2., 3. kép/