Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Soós Sándor: A Dunakanyar út menti szakrális emlékei
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. lási képzeteit. Ez a gazdagság a mai napig jól látható e táj épített szakrális emlékanyagában is. 2003 és 2006 között 14 dunakanyari település emlékeit gyűjtöttem össze. 2 0 A kutatásaim során összesen 431 út menti szakrális emléket találtam. A meglévőkről közel 2000 fényképet készítettem. 2 1 A 14 település közül 12-ben találtam kálváriaépítményeket. Ha az adataimat összevetjük a szakirodalom 2 2 által felsorolt építményekkel, akkor elmondható, hogy a 17 kálváriából korábban mindössze 7-et ismert a szakirodalom. E kálváriák bizonyíthatóan 1762 és 2009 között keletkeztek. Ismert egy 1750-es, pilisszántóra vonatkozó utalás is, de erre nem találtam elég bizonyítékot. A kálváriák közül a 18. század második felében három, 1800 körül kettő, a 19. század első felében öt, a 19. század második felében négy, a 20. század elején egy és 2009-ben is egy készült. Az időpontok néha az adott kálvária egy részének elkészültét jelzik. Dunabogdányban az új építmény egészének (kálváriajelenet, stációk, kápolna) a befejezése több mint egy évszázadig tartott, 1800 tájától 1902-ig. Ma két kálváriát találunk Szentendrén, Leányfaluban és Dunabogdányban. 2 3 20 Csobánka, Budakalász, Dunabogdány, Kisoroszi, Leányfalu, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Pilisszentlászló, Pócsmegyer, Pomáz, Szentendre, Szigetmonostor, Tahitótfalu és Visegrád. 21 Ezekből 405 felvételt válogattam egy készülő kiadvány számára. 22 A Pest megye műemlékei című kétkötetes, 1958-ban kiadott munka négy település kálváriaépítményeit említi: Dunabogdány, Kisoroszi, Szentendre és Visegrád. (Dercsényi Dezső szerk.: Pest megye műemlékei. 1-2. köt. Budapest, 1958. /Magyarország műemléki topográfiája, 5./) Szilágyi István az 1766-1785-ös katonai felmérések térképein nem talált adatot, rajzot, feljegyzést erre a területre. (Szilágyi István: A történeti Magyarország kálváriái az 1766-1785-ös katonai felmérésen. Művészettörténeti Értesítő, XLVI. évf. (1997) 1-2. sz. 86-93.) A Magyar kálváriák című, 1972-ben megjelent cikkében (Szilágyi István: Magyar kálváriák. In Építés- és építészettudomány. 4. köt. Budapest, 1972. 95-123) és a Kálváriák címmel (Szilágyi István: Kálváriák. Budapest, 1980.) 1980-ban megjelent könyvében 5 kálváriaépítményt említ meg a Dunakanyarból: Dunabogdány, Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Szentendre és Visegrád. 1864-es kéziratos anyag dűlőnevei őrizték meg a két pilisszentkereszti kálvária emlékét. (Pesty Frigyes: Pest-Pilis-Solt vármegye és a kiegészítések. Szentendre, 1984. 289-290.) Nem esik szó egyetlen helyen sem a régi dunabogdányi kálváriáról, holott a kis kápolnája fennmaradt. Nem maradt építészeti emléke a régi pilisszántói kálváriának, de a 19. század első feléből való térképek a falu fölötti hegyoldalban feltüntetik. A pomázi építményt pedig 1905-ben új helyre költöztették. A szentendrei szerb kálvária építészeti sajátosságaiban eltér a katolikus kálváriáktól, de állítása a passiós lelkületből fakad. A Pócsmegyer temetőjében található, kálváriajelenetet formázó sírkereszteket csak a jellegzetes összhatásuk miatt említem meg. Tahitótfalu esetében nem találtam sem adatot, sem utalást. Csobánkán a kálváriaépítés szándéka mutatható ki. 23 Ez utóbbi helyen a régi építmény egy része megmaradt, de a régi területnél könnyebben megközelíthető helyre került az új. Érdekes nemzetiségi vonatkozása a bogdányi kálváriáknak, hogy a régi helyre inkább a magyarok, az újra inkább a németek jártak. Szentendrén találjuk a terület egyetlen szerb kálváriáját. Pilisszentkereszten és Pilisszántón máshova került az újabb kálvária, de a réginek nyoma sem maradt, Pomázon pedig az egész építményt új helyre költöztet545
