Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna: Konfesszionalizáció a 18. század második felében: felekezeti konfliktusok Bánkon és környékén
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. jük, és tanácsot kértek a vármegyétől vagy a Helytartótanácstól. 6 7 A katolikus papok hozzáállásából úgy tűnik, hogy nehezen engedték ki a kezükből annak a lehetőségét (hiszen a teljes érvényesítésre az elmúlt évtizedekben nem került sor), hogy Felsőpetényt filiaként plébániájukhoz csatolják. 1785-ben a Helytartótanács ismét felmentette a felsőpetényieket a stóla alól, 68 ezért 1786-tól kezdve arról folyt a levelezés, hogy milyen módon lehetett volna visszamenőlegesen érvényesíteni a nőtincsi plébánosok joghatóságát, illetve, hogy a türelmi rendelet előtti stólát miképpen lehetett volna visszakövetelni. Ez az ügy, amelyik harminc éven keresztül az egyik meghatározó konfliktus volt az egész térségben, 1791-ig rendezetlen maradt. Kevés információnk van róla, a protestáns közösségek életében azonban konfliktus forrása volt a katolikus püspökök egyházlátogatása (8.). Már a század elején szokásban volt, 1731 óta pedig hozzátartozott a püspökök feladataihoz, hogy meggyőződjenek a protestáns lelkészek helyes kereszteléséről. Az 1766 októberében elrendelt vizitációról Répásy János romhányi esperes novemberben értesítést küldött a területéhez tartozó prédikátoroknak, amelyben bejelentette az egyházlátogatást. Járossy János gutái lelkész szinte rögtön kifejezte tiltakozását. Véleménye szerint a teljes vizitációt az evangélikusok volt joguk elvégezni és csak a keresztelést illetően kellett a katolikus vezetőknek beszámolniuk. Kellisch Sámuel szintén írt egy tiltakozó levelet. 6 9 Kellisch később is találkozott a katolikus vizitátorokkal, Eszterházy püspök 1779-ben a felsőpetényiek stólája miatt intette meg őt. 7 0 Bánk esetében több forrásban nem jelent meg ez a pont, a 18. század második felében azonban mindegyik váci egyházmegyei vizitációnak vannak bánki adatai, tehát a katolikus vizitátorok rendszeresen látogatták a települést. 1770-ben Kellisch Sámuel bánki működésének egy korábban még nem kifogásolt részletét kezdték sérelmezni: a Fábián István romhányi plébános által kezdeményezett ügyben katolikus részről azt állították, hogy a lelkészt törvénytelenül vezették be Bánkra (9.). Ez az ügy a vallási konfliktusok hátterében meghúzódó sajátosságára, a földesurak szerepére mutat rá. A romhányi plébános szerint Kellisch Sámuelt a bánkiak a földesurak akarata ellenére nem nyilvánosan, azaz törvénytelenül fogadták be a helységbe. 67 VPL I. l.d. APN I. 1784. - 1784. szeptember 28. és október 25. Horánszky Mihály levele és helytartótanácsi leirat. 68 VPL I. l.bf. Fasc. 1., No. 64. - 1785. augusztus 30. helytartótanácsi rendelet. 69 A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (RL) E/6. (A drégelypalánki egyházmegye iratai.) Katolikus vizitációk - 1766. november 7., 13., 17., Répásy János, Járosy János és Kellisch Sámuel levelei. 70 Okolicsányi: i. m. 117. 244
