Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. római katolikus és 26 egyéb vallású személy élt a faluban. 8 A legutóbbi szlovákiai népszámlálási adatok alapján az látszik, hogy ez az arány tovább változott, így ma a 226 református mellett már csak 17 római katolikus él a faluban. Mindez azt is jelenti, hogy a katolikus egyházközség ma már nem létezik, szinte semmilyen hitélet sincsen, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy évente csak egy-két alkalommal tartanak szentmisét a közelmúltban felújított jabloncai római katolikus templomban. A két település kapcsolathálói közül a legerősebbek gazdasági és vallási színezetűek voltak. 9 Ez utóbbi az imént bemutatott felekezeti eltérések miatt talán meglepő, hiszen míg Derenk egyértelműen római katolikusnak, addig Jablonca döntően református községnek számított. Ennek ellenére 1867-től a derenki és a jabloncai katolikusok az utóbbi településen közös kőtemplomot szenteltek fel. A kiegyezés évében ugyanis az említett két falu, valamint a szomszédos, részben szlovákok által lakott Szil ice (Silica) templomot épített a református dominanciájú községben. Ezután 1943-ig mindhárom település lelki vezetését a jabloncai plébános látta el, aki bizonyos időközönként a derenki fatemplomban is misézett. Idősebb adatközlőink még emlékeztek azokra az ünnepekre, amikor a derenki gorál katolikusok gyalog, ünnepi öltözetben és keresztaljak alatt érkeztek a falujukba. Erről ma is nagy odaadással és tisztelettel beszélnek, nem véletlen, hogy a derenkiek hű barátként és buzgó katolikusként élnek a jabloncai köztudatban. A két közösség kapcsolatának másik fontos jellegzetessége gazdasági téren érhető tetten, ennek egyik oka az, hogy térbeli közelségük ellenére eltérő földrajzi adottságokkal rendelkeztek. Az Aggteleki-karszt területén fekvő Derenk ugyanis karsztos, kövecses, művelésre alkalmatlan földterülettel rendelkezett, ennek megfelelően elsődlegesen állattartásra, kereskedelemre valamint erdőművelésre rendezkedett be. A fő megélhetési forrást így az erdő jelentette (fakitermelés, fuvarozás, szén-mész égetés, vadászat). A derenkiek akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a magán- és állami tulajdonban lévő erdőkbe korlátozták bejárásukat. Az egyetlen legális lehetőséget a közösségi tulajdonban lévő földek jelentették, ahová vadászati engedélyt lehetett szerezni. A falu lakóinak többsége folytatva korábbi életmódját, igaz most már gyakorta illegálisan, továbbra is megpróbált az erdőből élni. 1 0 Az erdőgazdálkodáshoz szervesen kap8 Csíkvári Antal: Vármegyei szociográfiák VII. Abaúj-Torna vármegye. Budapest, 1939. 9 A kutatócsoport tagjaként Jablonca és a szomszédos Derenk kapcsolathálóit vizsgáltam a 20. századi politikai határok tükrében. Ebből készült írásom az előzőekben emiitett tanulmánykötetben olvasható a következő cimmel: Szüts István Gergely: Államhatáron innen és túl.In BeczeSzüts: i. m. 63-90. 10 Krasinska, Ewa Kantor, Ry szard: Derenk és Istvánmajor. A lengyel telepes falu utódainak története és kultúrája. Miskolc, 1988. 86
