Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - P. Szalay Emőke: A református egyházművészet jelentősége a magyar ötvösség kutatásában. Újabb debreceni ötvösmunkák a történelmi Északkelet-Magyarország református gyülekezeteiben

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. úrasztali és templomi terítők jelentik azokat a tárgyféleségeket, amelyek tekintetében kiemelkedő jelentősége van a klenódiumoknak. Természetes tehát, hogy a magyar ötvöstörténet kutatása szempontjából is kiemelt fontosságúak a református templomok úrasztali borospoharai, kenyérosztó tányérjai. Mivel ezeket a tárgyakat sok helyen a mai napig használják a gyülekezetek, a kutatók előtt gyakran ismeretlen darabokról beszélhetünk. A debreceni ötvösség kutatása A debreceni ötvösség iránti figyelem későn, a 20. század első felében indult meg. Sajnálatos módon a debreceni ötvösök munkái a helyi céhek néhány edényétől eltekintve egyáltalán nem voltak ismertek. Bár a levéltári adatok sok különleges szépségű és értékű ötvöstárgyat említenek, amelyeket a város a 17. század folyamán, az ország három részre szakadt állapotának idején a török szultánnak, pasáknak, az erdélyi fejedelemnek, a királyi udvarnak, a nádornak ajándékba küldött, de ezek tárgyi valóságukban nem maradtak fenn. Bár a városban is volt a polgároknak jelentős mennyiségű ezüst edénye, ékszere, ezek a 17. században egymást érő négy, két török és két királyi sarcolás során mind eltűntek. Asztali edények így szinte egyáltalán nem őrződtek meg. Elsőként Kőszeghy Elemér foglalkozott a debreceni ötvösökkel ötvösjegy katalógusában.

2 Zoltai Lajos a történeti adatok alapján elsősorban a céh történetét tárta fel.

3 Mihalik Sándor egy 18. századi kehelyforma, az ún. hólyagos kelyhek sorát ismertette több tanulmányában.

4 P. Brestyánszky Ilona később Csongrád megyei debreceni ötvösműveket sorolt elő.

5 A debreceni ötvösség kutatásában Zoltai Lajos munkája mellett Bobrovszky Idának a 17. századi mezővárosok iparművészetéről szóló feldolgozása a 17. századi debreceni ötvösség történetének számos kérdését tárta fel.

6 Grotte András bizonyos jellegzetességeket fogalmazott meg, behatárolva egy debreceni forma elterjedését.

7 A közelmúltban P. Szalay Emőke bővítette további kutatásokkal a debreceni ötvösség emlékanyagát.

8 2 Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösjegyek a kezdetektől 1867-ig. Budapest, 1934. 90-97. 3 Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. Debrecen, 1937. 4 Mihalik Sándor: Ungarischen beziehungen des Glockenblumenpokals. Acta Historica Artium, Tom. VI. Fasc. 1-2. Budapest, 1959. 33-85. 5 P. Brestyánszky Ilona: Debreceni ötvösművek Csongrád megye egyházaiban. Debreceni Déri Múzeum Evkönyve, 1973. Debrecen, 1975. 363-368. 6 B. Bobrovszky Ida: A debreceni református egyház XVII-XVIII. századi oszlopdíszes úrvacsorakannái. Építés-Építészettudomány, V. évf. (1974) 3-4. sz.; B. Bobrovszky Ida: A XVII. századi mezővárosok iparművészete (Kecskemét, Nagykörös, Debrecen). Budapest, 1980. 7 Grotte András: Egy verejtékes pohár a 17. századból. Művészettörténeti Értesítő, XXXIII. évf. (1984.) 1-2. sz. 75-76. 8 P. Szalay Emőke: A debreceni ötvösség. Debrecen, 2001. A kutatást az OTKA 4935. sz. pályázat 605