Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Lengyel Ágnes: „Ruhás Márjácskák" - palócföldi öltöztetett Mária-szobrokról

NEPI VALLASOSSAG A KARPAT-MEDENCEBEN 8. A kápolna és a feszület 1945. augusztus 14-én vihar következtében romba dőlt, de a szobor csodálatos módon sértetlen maradt. A szerencsétlenség és közben a szobor különös épen maradása az egyik legnagyobb Mária-ünnep, Nagyboldogasszony vigíliáján történt, tehát Mária „mennybevitelének" előestéjén. Ezután a szobor az elsőházba (a lakóház tisztaszobája) került, ahol továbbra is öltöztették, környezetét díszítették. A család tervezte a kápolna újjáépítését, de a Rákosi-rendszerben erre nem kerülhetett sor. A falut érintő alapvető változások hatására a szülők halálával lakatlanná vált a „Taposi"-porta, a Mária-szobor pedig a kultikus sarokból a padlásra került. Ajándékozást követően 1991-től a Palóc Múzeum állandó kiállításában szemléletesen járul hozzá a modernizációt megelőző hagyományos műveltség dokumentálásához (18. kép).

1

5 A nógrádmegyeri öltöztetős Mária-szobor eredetileg a templom számára készült, egyéni felajánlásként, valószínűleg 1900-ban (19-20. kép). A hagyomány szerint eladósorban elhunyt leányát gyászoló anya csináltatta. A szobrot ezért menyasszonyi ruhába öltöztették. „Szép gyöngykoszorúja vót, mint a menyaszszonyoknak, olyan tornyos!"

2

6 Nagyböjt idején a szoborra fekete színű selyemből varrt öltözetet adtak. Idővel a pap kitette a szobrot a sekrestyeszekrénybe. Ekkortól a templomot többször villámcsapás érte, amit a hívek a Máriácska kitételének tulajdonítottak. Tanácsolták a plébánosnak, hogy helyezze legalább egy kis kápolnába. Amint ez megtörtént, a villámcsapások abbamaradtak. Úgy tartották, hogy a fejfájós, ha új koszorút csináltat a Máriácskára, meggyógyul. Erre konkrét esetet 1930 tájáról ismerünk. A II. Vatikáni Zsinat táján a helyi plébános a Máriácskát egy templombeli Jézus-szoborral cserélte ki, és a plébánia padlására tette föl. Onnan 1993-ban került a Palóc Múzeum gyűjteményébe. Az öltöztetés céljára készített, színesen festett faszobor egy fatörzsből, meggy farönkből készült, csupán az alsó karok anyagát illesztették hozzá másik darab fából. Egyszerű megformálását nézve helyi paraszt-faragómestert sejthetünk alkotóként. Eredetileg kisebb volt, de valószínűleg azért, hogy hordozhassák, az alsó részéhez egy fából való csapolt szerkezetet erősítettek. Ebbe a talprészbe - amelylyel kiváltották a külön foglalatot - kétoldalt rudakat dughattak, s így könnyebbé vált a szobor vitele a körmeneteken. A hát- és szoknyarészen erősen kivájták a fát, ennek is a könnyebb hordozhatóság volt a célja, s az anyag későbbi repedését is megakadályozták. Eredetileg koronát viselt, jobb kezében jogart, baljában országalmát tartott. A hátrészét a derekáig egy oda beszabott és befaragott 25 Limbacher: i. m. (1989). 26 A szobor leltári száma PM 99.9.1-4. 2000. 407. kép. PMD 5015. Limbacher Gábor gyűjtése 1994. 506