Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. nagyböjt nem hamvazószerdán, hanem előtte való hétfőn kezdődik. A római katolikus moldvai magyarok farsangjának megnyúlását egy mondával magyarázzák: Szent László a tatárok ellen harcolt, és nem ért haza a farsang végére. Engedélyt kért a pápától, hogy ő is megünnepelhesse a farsang végét, kapott is két napot. Moldvában a magyarok azóta mindig két nappal később kezdik a böjtöt, mint a románok. Kissé eltér ettől a monda Románvásár környékéről, Szabófalváról és Jugánból ismert változata. Ennek Szent István király a főszereplője, aki nem a pápától, hanem Istentől kéri a farsang meghosszabbítását. Szabófalván a Szent István király napjain a fiatalság a mezőn táncolt, álarcba, maskarába öltözve mulatott. Románvásár környékén Szent István igen népszerű volt. E vidék egyik legrégibb faluja, Kickófalva templomának korábbi védőszentje, egyúttal a falu névadója Szent István magyar király. A település neve korábban Steckófalva volt, a Steckó pedig az István név szlávos becéző alakja. Az előszeretettel látogatott kickófalvi Szent István-napi búcsúk is hozzájárultak a nagy király tiszteletének terjedéséhez. Bákó környékén Pusztina és Gajcsána templomát Szent István király tiszteletére szentelték. így érthető, hogy a főként e két községből 1944-ben a Baranya megyei Egyházaskozárra települt moldvai magyarok körében is Szent István király szerepel a farsang meghosszabbításának mondájában. Az 1920-ban Gajcsánán született Gyurka Mihályné így mondta el: „Hát István király hosszabbította meg a húshagyatot, mert nem ért haza a családjához vasárnap estére, hanem kedden estére ért haza, úgy, hogy ő vasárnap este kellett vóna megtartsa, de közben kedden este ért haza, és akkor tartotta meg a családjával együtt a húshagyatot, mert katolikus ember vót."

5 Kelgyeszten (Neme m.) 1999-ben egy másik változatát Harangozó Imre gyűjtötte, Keláru Agata (szül. 1933) mondta el: „A natykilár hazajött everekedészbül. A -zasszony, nípe nekie akkor adódik vala. Akkor mondták neki: hiába mencc haza, a -zasszony adódik. Akkor elment a kapuhoz sz mondta, küldjön a nyirásza [menyasszony] neki egy pahar bort! Elhozták e pahar bort neki esze ü megitta e bort sz belétette a gyűrűjit. Bétette e paharba! Mondta nekik, vigyétek a nyirjászának! Adjátok el nekie! Eladták nekie, bénézett e paharba sze meglátta a gyűrűt. Akkor lehajtotta a rongyait! Mongya, nekem többet nem még nunta [esküvő] immán, nem még izé, ke eljött a társzam! Sze elrontották a nuntát. Nem még vót nunta. Sze elvevődött eszment a királval, mellik hazajütt magyarok... " Válogatás az észak-moldvai magyarság népi emlékezetének kincsestárából. Újkígyós, 2001.288. 5 Bosnyák Sándor: A moldvai csángók mondáiból. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, XIII. évf. (1971) 182.; Bosnyák Sándor: A moldvai magyarok hitvilága. Budapest. 1980. 54. /Folklór Archívum 12./ 44