Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. nemzetiségű és többnyelvű vidéken a Szent Antal tiszteletét hirdető hálatáblák kimondottan magyar nyelvűek. Páduai Szent Antal ünnepe június 13-án van. Ez ugyan nem parancsolt ün­nep, de e napon több templomban nagymisét tartanak, amelyen legalább annyi hívő van jelen, mint az évközi vasárnapi nagymiséken. Több család is fogadott ünnepként üli meg e napot, mások pedig a szent iránti tiszteletből földdel nem dolgoznak ezen a napon. Kupuszinán kimondottan sokan vannak a miselátogatók között azok, akik a horvátországi Vukovárral szembeni, a Duna bácskai oldalán levő Barkás­rétből költöztek haza, ugyanis ők terményeiket a réttel szembeni Duna-parti Vukováron árusították, s abban a városban ezen a napon van a templombúcsú, amelyre szívesen jártak. Arra emlékeznek a hazaköltözésük után is. Hogy miért vált népszerű szentté a vidékünkön Szent Antal, az már kiderül­hetett, de a népi gyógyításban megjelenő hathatós közbenjárása is evidens a nép körében. A Szent Antal tüze - másként az orbánc - embert és jószágot, legin­kább a sertéseket egyaránt megtámadhatja. A betegséget az állatorvosok felénk vörös szélnek (crveni vetar) mondják, s a népi gyógyításban egykoron haszná­latos praktikák már feledésbe merültek. Amit ma még megtudtunk, hogy imád­kozni kell Szent Antalhoz, vagy egyéni kilencedet tartani azért, hogy a beteg­ség elmúljon. Ha kis kilencedet tartanak, akkor kilenc nap kell imádkozni s böj­tölni, ha nagy kilencedet, akkor kilenc kedden kell ezt tenni. Szent Antalt az el­vesztett dolgok megtalálásában segítő szentként is emlegetik, hozzá folyamod­nak fohásszal, kéréssel, imádsággal. Az aprócska Szent Antal-szobrocska, pi­ciny tokban nagyon sok ember zsebében, táskájában megtalálható. Búcsúkban, templomokban árusítják ezeket. A templomi Szent Antal-szobrok alatt, mellett mindenütt megtalálható a per­sely. Ebbe a Szent Antal szegényeinek szánt pénzadományt helyezik a hívők. Ebből a pénzből vásárolja a hitközség a Szent Antal kenyerét, amelyet a telepü­lés szegényebb sorsú, egyedül és elhagyatottan élő lakosainak juttat. Ez a ke­nyér több Szent Antal-ábrázoláson is megtalálható a szent kezében. Kupuszinán az a szokás járja, hogy az esküvő végén, amikor az új pár kifelé jön a templomból, a vőlegény a Szent Antal-perselybe ad pénzt, míg a menyasz­szony a hordozható Mária-szobor perselyébe. A szent ünnepén tartott szentmisén az egész templom énekli a következő nép­éneket: 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom