Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Toldi Éva: Búcsúi népénekek és imádságok a gyimesi és moldvai csángók körében

NEPI VALLASOSSAG A KARPAT-MEDENCEBEN 8. Van édesanyánk Ki a magas mennyekből gondot visel ránk. Eljöttek az özvegyek A szegény árvák Töröld le könnyeiket Édes Szűzanyánk Nem vagyunk árvák... Tárd ki védő karjaid Édes Szűzanyánk Ölelj drága szívedre Özvegyet s árvát Nem vagyunk árvák... Kacsikában még hozzáfűzik a refrén végéhez: Fehér rózsaszál mennyből leszálltál, Kacsikai templomban kivirágoztál. (5. kép) Dolgozatomat azzal a „régi székely himnusznak" tartott, a székelység hagyományőrző erejét, szakrális örökségét sokak számára (és számomra is) a legmegindítóbban kifejező énekelt imádsággal zárom, amelyet minden csíksomlyói búcsúban együtt énekelhettem a könnyek és a Jó Isten ablakából érkező esőcseppek összecsorduló szeretet-melegével a somlyói nyeregben, s amelyet „Csíksomlyói Mária-siralomként" is emlegetnek (a ferences barátok által kiadott énekes vezérfüzetben is). Ez az imádság mint „kb. 1350-ből" való, majd Bartók Béla által lejegyzett, Csíki-medencében gyűjtött népének emlegettetik legtöbbször ma is. A népzenekutatás viszont csupán ihletett népéneknek tekinti, mondván: Bartók szerzeménye (az Este a székelyeknél nyitányában szólal meg), amelyben sűrítetten csendül fel a jellegzetes csíki népi dallamvilág (s később írták hozzá a szöveget). Bárhogy is van (hiszen hasonlóképpen új keltezésű zenei opus a Ki tudja merre... kezdetű „Székely himnusz" vagy az újabban gyakran felhangzó „Csángó himnusz"), azt azért múltunk is nyomatéko390