Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Toldi Éva: Búcsúi népénekek és imádságok a gyimesi és moldvai csángók körében

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. A búcsújárásról A búcsújárás katolikus népünknek egyik legnagyobb élménye. Búcsú szavunk még a honfoglalás előtt átvett ótörök szóból ered, és a jelentése: felmentés. A szentségi bűnbocsánat eltörli a súlyos bűneink miatt megérdemelt örök büntetést, az ideig tartó büntetések elengedését pedig az egyház segítségével kérhetjük jó cselekedetekkel Istentől. Ilyen „elengedés" a 'búcsú'.

2 Közel egy évtizeden keresztül lehetőségem volt Erdélyben és a bukovinai székelyek egykori hazájában részt venni jeles búcsúi zarándoklatokon, s ahogy ez ilyenkor lenni szokott, sok-sok helybeli felebarátommal életre szóló lelki barátságot köthettem, bepillanthattam a csángók sajátos küzdelmű életébe, ünneplésükbe, ünnepi felkészülésükbe, elgyönyörködhettem ősi kultúrájukban, töltekezhettem őszinte, egyszerű és mégis felemelő szakrális népszokásaikkal, amelyeknek akaratlanul is résztvevője, átélője, majd pedig tudatos feljegyzője lettem. Fontosnak tartom meglátni és példává emelni mindazt, amit mi, mai anyaországi magyarok már elfelejtettünk, elhanyagoltunk, és amit újra kellene tanulnunk. Ez halaszthatatlan feladat - erkölcsi kötelesség. A három búcsújáró hely, amelyről szólok, Csíksomlyó, Futásfalva és Kacsika. Mindháromnak közös vonása, hogy Mária-kegyhelyként szolgált a történelme során. Emellett azonban még számos közös és eltérő jellemvonásuk említhető meg. Mindhárom helyszínen találkoztam a hosszú gyalogos zarándokúttal érkező moldvai csángó testvéreinkkel, akiket itt is, ott is Jáki Sándor Teodóz bencés atya pásztorolt. Teodóz atya személye egyedülálló, kulcsszerepkörű a moldvai magyarok magyar nyelvű lelkipásztori gondozásában, s nem csupán a búcsúkon. Az atya miközben tanítja őket a mai magyar nyelvű liturgikus formákra, megismervén ősi énekeiket, imádságaikat, azokat vissza is tanítja mindazoknak, akik már a magyar nyelvű, az anyanyelvi kultúrában meggyengültek, akik már elvesztették anyanyelvi tudásukat. Akik még magyarul álmodnak, magyarnak vallják magukat, de nem beszélik már őseik nyelvét. Ezen missziós munkája közben újabb és újabb ének- és imavariánsokra bukkan.

3 Közös vonása Csíksomlyónak és Futásfalvának, hogy bár a főbúcsút az előbbi helyszínen pünkösdkor tartják, de a kegytemplom patrocíniuma Sarlós Boldogasszony, míg Futásfalva templomának védőszentje Szent András apostol ugyan, a főbúcsút viszont Sarlós Boldogasszony ünnepén tartják. (Sarlós Boldogaszszony ünnepe az aratás utáni nyugalom, a lelki elcsendesedés ideje.) Kacsika 2 Bálint Sándor - Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 3 P. Jáki Sándor Teodóz: Csángókról igaz tudósítások. ValóVilág Alapítvány, 2004. 370