Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Soósné Veres Rózsa: A rózsafüzér-imádság és a költészet kapcsolata. A hitbuzgalmi lapok rózsafüzéres versei

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. lapban látott napvilágot. Az evangelizációs tevékenységben nagy szerepet játszó, népszerű ún. „piros könyv" a máriás lelkiség felélesztését és a rózsafüzér népszerűsítését szorgalmazó XIII. Leó pápa felhívására indult útjára, összhangban a fellendülő rózsafüzéres társulati élettel és Prohászka Ottokár püspöknek a katolikus megújulás evilági szerepvállalását és a keresztény közéletben való határozott részvételt hangoztató törekvéseivel. A 20. század első évtizedeiben a sokszor világi egyesületek mintájára szerveződött vallásos társulatok a krisztusi parancsot megértve („Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket!" Mt 28,19-20) minden eszközzel igyekeztek a lelkek épülésén munkálkodni - az írástudók természetesen a szó erejével. A versek egy részében ez az erőteljes missziós, tanító szándék változó színvonalú szövegeket teremtett, de az imádságot parafrazáló, közel kétszáz szöveg között bőven találunk magas esztétikai értékűeket is. (Rudnyánszky Gyula, Kemenes Ferenc, Rosty Kálmán, Székely László, Mindszenty Gedeon, Sík Sándor, Mécs László, Rónay György rózsafüzéres versei esztétikai mértékkel mérve is kiválóak.) A folyóirat több mint hatvan évfolyamában külön csoportot alkotnak a rózsafüzéres lelkiségből fakadó, szépirodalmi jellegű, változatos műfajú írások: eposz, imádság, dal, himnusz, óda, elbeszélés, elbeszélő költemény, tárca, novella. A rózsafüzérrel kapcsolatos versek az egykori szerkesztő, Bőle Kornél szavai szerint a folyóirat „sajátos szellemi kincsei". Kiemeli Kálmán Károly verseit, Kincs István „veretes magyar nyelven írt" költeményeit, amelyek a Szűzanya és a rózsafüzér iránti tiszteletre buzdítottak, sokszor modoros hangon, de átütő, tüzes hittel. Többször szerepelt a lapban Kalocsay Alán, Rudnyánszky Gyula, Kemenes Ferenc, Dávodi Bakó Ádám, aki hazafias érzésekkel átitatott Mária-versekkel és ódákkal jelentkezett. Rosty Kálmán, a századforduló neves jezsuita költője, Székely László, Mécs László, Mindszenty Gedeon és Sík Sándor verseivel is találkozunk a lapban, ahogy az olvasói körből is születtek közlésre való művek. A versek megirása elválaszthatatlan hazánk történetének sorsfordító eseményeitől, a terjedő materializmus és liberalizmus elleni, egyre reménytelenebb küzdelemtől. Papok (Kálmán Károly, Székely László, Mindszenty Gedeon, Rosty Kálmán) és világi hívők, neves költők (Rudnyászky Gyula, Mécs László, Sík Sándor) és laikus tollforgatók (Lovich Ilona) szent megszállottsággal hittek abban, ahogy a magyarság legjobbjai mindig is, hogy az irodalom az egyén és a közösség formálásának egyik leghatékonyabb eszköze. Számukra a rózsafüzér-imádság nagyszerű formát, példát kínált a keresztény tanításnak és a korhoz szóló üzenetnek a megfogalmazásához, a lelki tartalmakkal való identifikáció és imitáció elősegítéséhez is. Visszatérő az a meggyőződés, hogy az élet minden területén tapasztalható erkölcsi deficit 362