Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Márkusné Vörös Hajnalka: Kényszerű migráció a Bakonyban és a Balaton-felvidéken. A lakóhelyüket elhagyni kényszerülő protestáns magyarok életlehetőségei a 18. században
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. zés idején (1769) és után telepített a magyarok által lakott falvak egy részébe németeket, miáltal megalapították Németszentk irályt, Németszentlászlót és Németszombathelyt, amelyek a 19. század végéig közigazgatásilag is elkülönültek a magyar résztől. Acsteszérre 1772-ben telepített németeket egységes, mérnökileg kialakított faluszerkezet kialakításával. Esterházy Imre (1722-1792) lovassági tábornok, majd 1777-től Veszprém megyei főispán örökölte Réde, Gyirót, Sikátor és Szépalma területeit. O kezdte el a rédei kastély építését, ahová elkészülte után uradalma központját is áthelyezte. 49 A főispánt, majd Imre nevü fiát is már itt, a rédei családi kápolnában temették el. Esterházy János birtokába került Bakonyoszlop, Csetény, Borzavár, Koromla, Hajmás és Veim puszta, megalapítva a család bakonyoszlopi ágát. 5 0 A pápai Esterházy család mint földesúr erősen korlátozta a protestánsok vallásgyakorlatát, de Pápa és környékének református nemesi lakossága a védekezés széles eszköztárát alkalmazta: megragadott minden jogi lehetőséget és mozgósította kapcsolatrendszerét. Az üldözött protestáns egyházak, gyülekezetek a források szerint 1741-1762 között, Padányi Bíró Márton katolikus püspök egyházkormányzói tevékenysége nyomán, az úgynevezett „csendes ellenreformáció" idején szenvedték cl a legnagyobb veszteségeket. 1720-tól 1804-ig a ciszterbirtokok egyik részét (a zirci, polányi és előszállási uradalmakat) Heinrichauból, másik részét (a pilis-pásztói, csákányi, szántói uradalmakat) Wellehrádból irányították. Zircen egy jószágkormányzó intézte a napi ügyeket, de a központi irányítás külföldről történt. 1823-ban megváltozott a szervezet, a gazdaságot a rend saját kezelésébe vette, a gazdasági ágak és az uradalmak élére szerzetesek kerültek, s lényegében ez a helyzet maradt a feloszlatásig. Az apátság bakonyi falvaiban (Tevelen, Polányban, Bakonykoppányban, Tósokberénden, Olaszfaluban és Akliban) felépültek a majorok, templomok, plébánia- és lakóházak. A rend a magyar református lakosság mellé gyakran németajkú telepeseket hozott. A török hódoltságot átvészelő magyar lakosságra telepítettek németeket Olaszfaluban, 1732-ben. A heinrichaui apátság válaszút elé állította a református magyar jobbágyokat: vagy mindnyájan megtérnek katolikusnak, vagy menniük kell. Ekkor költözött a teljes magyar népesség Litér pusztára, ahol új falut alapítottak. 5 1 49 Slovenske Narodni Archiv, Pozsony (SNA), Esterházy család cseszneki levéltára, II. Új rendezés: A/2. (40. doboz), B/l (61. doboz) 50 Kneifel Imréné Békefi Erzsébet: Bakonyoszlop története. Bakonyoszlop. 1989. 51 Hudi József: Olaszfalu története. Olaszfalu, 2008. Uő: Litér község története. Litér, 2007. 311
