Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Szigeti Jenő: A házi istentisztelet puritán gyökerei
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. könyörgeni; hanem lelki-ismeretinek kötelessége alatt szükséges-képpen tartozik minden cselédes gazda (gazdaasszony) és háznép öszve kötött könyörgéssel minden napon az Urat szolgálni, és könyörgeni" (A4a.b). A háznép Köleséri szerint „Férjbül, Feleségbül, Szülékbül, gyermekekbül, Urakbul és szolgákbul" áll. A házigazda kötelessége a Biblia olvasása és a közös imádság vezetése. Köleséri sorban elhárítja azokat a kifogásokat, amelyekre hivatkozva a házigazdák el szokták hárítani ezeket a kötelességeket, majd ezeknek az istentiszteleteknek a hasznát veszi sorra. Figyelmeztet az idő és az alkalom helyes kiválasztására, a házi istentiszteletek rendjének megtartására. A rövid irat végén egy reggeli és egy estvéli könyörgés mintaimáját adja. A házi istentiszteletnek ez a kiemelkedő szerepe a 18. században is megmaradt, sőt ekkor lett fontos a puritán prédikátorok egyházépítő könyveinek használata. Ennek egyik történeti oka volt a Carolina resolutio által teremtett helyzet, amely gúzsba kötötte az istentisztelet szabadságát. „Akik nem jutottak el a templomig, azok házi istentiszteleteket tartottak. A rendelet szerint az ilyeneken csak a család tagjai vehettek részt, de azért mások is elmentek olyan házakhoz, ahol volt Biblia, vagy zsoltár, vagy valami kegyes tartalmú könyv. Flogy az árvaegyházak népének buzgósága, istenfélelme, egyházszeretete nem lankadt el, nem pusztult ki, sőt inkább erősödött és mélyült - sokkal inkább, mint a virágzó gyülekezetekben, annak legékesebb bizonysága a türelmi rendelet után épült sok száz templom" 2 6 - állapítja meg Tóth Endre. A házi istentisztelet gyakorlati alapjainak kiépítését szolgálta a többi közt Nagy Zsigmond (1704-1774) 1756-ban megjelent euchetikai kézikönyve, amelyhez hasonló alaposságú munka máig nem készült magyar nyelven. A könyv szándékát már a cím is elárulja: „Az igaz keresztyén embernek papi tisztiről, annak pedig legnemesebb részéről, úgymint a könyörgésnek tudományáról írt rövid tracta" (Amsterdam, 1736). 2 7 Ebben a csaknem 300 oldalas „rövid tractában", amelyet „édes nemzetének javára készített" az egykori nagyenyedi professzor, nagy hangsúllyal ír a házi istentiszteletekről, és ezen belül az imádság szerepéről: „Vannak olyanok is, akik soha magányosan vagy cselédjeikkel nem könyörögnek, elégnek ítélik lenni, ha napjában egyszer vagy kétszer a templomban megadják az adót." Ezt a felfogást Borosnyai Nagy helyteleníti. 26 Bíró Z. - Bucsay M. - Tóth E. - Varga Z.: i. m. (1949) 222. 27 Borosnyai Nagy Zsigmondról: Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon. Budapest, 1977. 92-93.; Szigeti Jenő: A XVII. század első felének magyar protestáns imádságírói. A Magyarországi Református Egyház Teológiai Doktorai Kollégiumának Evkönyve,, 1983. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Tanulmányi Osztálya, Budapest, 1984. 257-288.; Borosnyai Nagy Zsigmond könyvéről Pótor Imre korreferátuma u.i. 289-299. Boronyai könyvének második kiadása 1786-ban jelent meg. 293
