Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. tunk, azért piros, mert barnás-pirosra volt a fa festve. Az volt a vége, hogy: Kinek drága szent vére értünk verejtékezett. Még most is emlékszem, milyen jó volt fogni Anyám kezét." „Halottak napján gyertyát szoktak tenni a kép elé. Azért gondolom, hogy ez halottakkal kapcsolatos lehet. Én mindig teszek ki, de aki megy a temetőbe az is. Volt, amikor pénz volt ott. Biztosan virágra vagy gyertyára" - meséli Vera néni. A faluban emlékeznek Mária-jelenésre is: „A faluban voltak Mária-látomások. Ollan tollfosztó leányok voltunk, iskoláskorunkban. Azt szokták mondani a faluban: »látomásuk van a hanyiaknak, látomásuk van, Szűz Máriát látják«. Kovács Dénesékhez vagy Jóskáékhoz járnak imádkozni az asszonyok, mert látomásuk van. Mint gyerekek nem figyeltünk erre oda. Sok szentes asszony volt Orbán Lina néni Gájer mama, a Kovács Józsefné, a Nagyné faluban. Azt is mondták, hogy még a Libena Mariskának és a Libena Irennek két zsidó lánytestvérnek is. Hogy hol jelent meg az nem tudom? Nem-e küképnél? Én gyerekkoromban volt, első világháború után második világháború előtt. 30-as évekbe. Olyan vallásosak lettek. Volt olyan, aki a látomás után mindennap elment misére, Káptalanfára bármilyen idő volt. Nem tudom hányan látták, hányszor. A plébánia Káptalanfán volt, így a pap sem beszélt róla. Valami zűr lett, mert széjjelmentek az asszonyok egy idő után. De azért maradtak vallásos asszonyok. Bálint Lóri néni előénekes volt. Öreglány volt. Mi gyerekek lámpát fogtunk. Minden hónap első vasárnapján. Leventék díszőrséget álltak. Ugye Lóri nénit szembe szoktuk látni, (Eleonóra). Urfelmutatáskor misén az megfeszült, arca elváltozott, mintha szellem szállta volna meg. Valósággal szenvedett. Ropogott minden csontja. A pap nem csinált semmit. Míg élt, ez végigkísérte, állandóan ezt csinálta. Nem beszélt róla, rendesen élte az életét, sokat imádkozott. Senki sem él már közülük." (14. kép.) Mariska néni hallott arról is, hogy egy másik faluban is volt látomás. „Hisztéria is volt a gyerekkoromban, egy másik faluban. Meg voltak bódulva, kibontott hajjal rohangáltak az asszonyok, lányok. Jelenést láttak Szakácsiban a híd alatt. Mária-jelenést. A lányok is elmentek a faluból megnézni. A hatóság azonban közbe avatkozott. Kiderült, hogy valami csalás, filmet vetítettek ott. Nemeshany népe buzgón gyakorolta vallását, mint már említettem működött a faluban Rózsafüzér Társulat, voltak szívgárdisták is. „Szívgárdista voltam. Minden hónap első péntekjén gyóntunk, áldoztunk, szívgárdista imát minden reggel elmondtuk, akkor minden hétfőn délután Jézus Szíve litániát elmondtuk a templomba. Háború alatt már elmaradt. Fiuk lányok voltunk. Azután a 46 Németh Istvánná, szül.: Sárfi Mária, Nemeshany, 1940. 27