Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Hogya György: Tábori lelkész a második világháborúban. Száz éve született Pfléger Mihály Farkas Ferenc-rendi szerzetes

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. sének, valamint az istentiszteletek időpontjának feljegyzésével. Rendszeresen beírta naplójába azok számát is, akiket felkészített az utolsó útra, akik megkapták az utolsó kenetet. Ezt a naplót a Honvédelmi Minisztérium megkapta és az utolsó oldalon 1946. április 11-én történt hivatalos bejegyzés szerint az illetékes anyakönyvi hivatalokat értesitették a halálesetekről. A Pfléger Mihály Farkas tábori lelkész által 1946. március 20-án kelt levél megírásának körülményeit, a levél feladási helyét nem ismerjük. Csak találgatásokra vagyunk utalva. A levélben felsorolt országokba való kerülésének célját, akkori ténykedését szintén nem ismerjük. Annyi feltételezhető, hogy megszökhetett volna. Nem ezt tette, hanem tíz magyar tiszt lelkületének erősítése végett ő maga is - legalábbis bátyja közlése szerint - az akkori szovjetunióbeli Kaukázus hatalmas hegyvidékén, annak fogolytáboraiban kötött ki. Rendhagyó esetnek minősíthető, hogy egy hadifogoly - még ha pap is - a szabadulás helyett a további hadifogságot vállalja magára azért, hogy fogolytársait lelkileg támogassa, vigasztalja és reményt öntsön beléjük. Ez rendkívüli és nemes emberi cselekedet! Hőstett a szó legnemesebb értelmében. Az én érdeklődésem is ez irányban lobbant fel. Ez volt az a szikra, ami kiváltotta belőlem a tények felderítésére vállalkozó, időt és fáradságot nem kímélő kíváncsiságot. Sajnos ez irányban a Pfléger Mihály Farkas hadifogságból való hazajövetelének időpontja már nem volt megállapítható, az esetleges visszaemlékezők időközben már mind meghaltak. Ez az év valószínűleg 1947 lehetett. A páter hadifogság utáni munkahelye ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy lelkipásztori feladatot csak rövid ideig végezhetett. 1950-re a Rákosi Mátyást és környezetét övező személyi kultusz elharapódzott. A demokratikus elveket, célkitűzéseket fokozatosan mellőzték. A kommunista elit egymás szabadságát, sőt életét sem kímélte. A letartóztatásokkal és kivégzésekkel példátlan terrort valósítottak meg az országban. E helyzetben már elérkezettnek látták az időt a katolikus egyház szerzetesrendjeinek megszüntetésére, felszámolására. „1950-ben a rendtársaival együtt Jászberénybe vitték. Szabadulása után, mivel szépen orgonált, kántorként alkalmazták. A következő években Segesden, Böhönyén és Nagyatádon élt." A böhönyei plébános értesítése szerint Böhönyén kántori feladatot látott el körülbelül 1952-1958 között. Utána Nagyatádra költözött és ott is kántorként működött nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként német nyelvet tanított elsősorban diákoknak, de felnőtteknek is. „Nagyatádon a laktanyában titkos gyóntatója volt a katonai szolgálatot teljesítő kispapoknak, akik közül azóta többen jelentős tisztséget töltenek be az Egyházban. Közülük megemlítjük dr. Erdő Péter prímás, esztergom-budapesti érsek, Spányi Antal esztergomi segédpüspök és Galbavy Jenő József S.J.P. prior 259