Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Hogya György: Tábori lelkész a második világháborúban. Száz éve született Pfléger Mihály Farkas Ferenc-rendi szerzetes

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Mártonfapusztára értek (Vas megye), ahol már mintegy húszezer hadifogoly zsúfolódott össze. Előbb a mezőn, majd másnap a magtárépületben szállásolták el Pfléger atyát. Sokat éheztek. Az atya ebben a nyomorúságos helyzetben sem feledkezett meg hivatásáról. Naplójában az alábbi bejegyzés olvasható: „Apr. 22-én az orosz parancsnokság engedélye alapján megszenteltük a vasárnapot könyörgéssel, litániával, szent lecke és evangélium felolvasással, majd rövid szent beszéddel. Jelen volt a táborból kb. 4000 ember Petróczi alezredes jelenlétében." A tábor lakói az időjárás viszontagságainak voltak kitéve, ezért a fázás és éhezés következtében a táborban nem volt ritka eset az elhalálozás. Hadinaplójában az alábbi halálesetek vannak följegyezve: 1945. ápr. 25-én Szabó József 18 éves honvéd, aki somogyszentpáli lakos volt. E fiatal honvéd halála annyira megrendítette a tábor lakóit, hogy a temetésen személyesen megjelent - szintén hadifogoly - dr. Frank Richárd orvos altábornagy és Petróczi N. alezredes is. Április 28-án Pereszlei Endre 23 éves honvéd, aki szikszói lakos volt, majd május 6-án Fauszt János 1909-ben született honvéd temetésére került sor, aki felsőmőzsi lakos volt. Mindhárom magyar katonát „Mártonfa pusztán a veteményes kertben, az úttól a második szomorúfűz alatt" helyezték örök nyugalomra. Május 8-án elindultak a Celldömölk melletti Inkapusztára, ahová 17 órakor érkeztek. Az út utolsó szakaszát „már mezítláb, részben kocsin tettem meg, mert lábam csaknem teljesen felmondta a szolgálatot (lúdtalp, vízhólyag, furunculus, rheuma)". Másnap május 9-én 17 órakor Celldömölk mellett vagonba rakták őket, „42 főt 1 kocsiba". Naplójában az utolsó nagyon rövid bejegyzés május 10-én történt, amely úgy szól, hogy „kenyér és víz osztás". A hadinapló vezetése ezzel a nappal lezárult, befejeződött. A nyughelyet gondosan megjelölték Pfléger atya részben hadinaplója alapján írt életútja, lelkészi munkássága nem lenne teljes, ha nem egészíteném ki a református lelkésztársa hiánypótló, írásos visszaemlékezésével is. Pfléger atya annak idején a hadinaplójába a napi hivatalos teendőit írta le (szentmise, áldoztatás, haldoklónak utolsókenet-feladás, elhaltak temetése stb.), míg református lelkésztársa a háború borzalmait, szubjektív megfigyeléseit utólag örökítette meg, kérésemre. A két lelkész munkásságát nem lehet kettéválasztani, az szorosan összefüggött. Mindkettő hivatásának élő, igazi pap volt. „Szállásunk a veszprémi irgalmas nővérek Anna-téri iskoláiban volt... Itt voltak a legsúlyosabb, szállíthatatlan sebesültek kórtermei, a műtő, a hullakamrák és több részleg, melyhez megrendítő élményeim fűződnek... Tábori lelkészi szolgálatomhoz tartozott a vasárnapi és ünnepi istentiszteletek tartása mellett a sebesültek rendszeres látogatása, lelkigondozása is... Borzalmas 257