Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

EGYHÁZTÖRTÉNET, TÖRTÉNETI FORRÁSOK - Miklósi-Sikes Csaba: Egyházi építészet Kalotaszegen. A román és a gótika évszázadai 1540-ig

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ablak-, illetve bordatöredékek és idomkövek, amelyek az egykori plébániatemplomból származnak. Ugyancsak innen került 1901-ben az Erdélyi Múzeum gyűjteményébe a templom nyolcszögü keresztelőmedencéjének felső fele és egy lefaragott, keresztvirágos csúcsíves szentségtartófülke. A hányatott sorsú türei templom esetében e kor emlékét egy 1471-ben öntött harang őrizte az első világháborúig, amikor az ismert beszolgáltatásokat követően annak is nyoma veszett. Zsomboron a református templom szentélye gótikusán bordázott, szentségtartó-fülkéje, amelyet az északi falba építettek be, 15. századvégi faragású. Abból az időből való még a félköríves szedillia és a déli oldalán befalazott ajtókeret is. Kalotaszeg gótikus építkezéseinek legfőbb példaképét Gyulafehérvár, Kolozsvár építőtelepei jelentették. Ha más nem is, de a falvak egyházi épületeinek építésvezetői minden bizonnyal az itteni műhelyeknél alkalmazott, illetve itt tanult mesterek soraiból kerültek ki. Számuk igen jelentős lehetett, hiszen a 15. század - mint tudjuk, főleg ami Kolozsvárt illeti - a nagy egyházi építkezések kora. Az 1400-as évek legelején kezdődött s ötven évig tartott a Szent Mihály-templom hajójának építése. Ezzel párhuzamosan a domokosok Szűz Máriának szentelt - ma Ferenc-rendi - templomán és kolostorán is dolgoztak. E templomépület 1455-ben készült el, majd Hunyadi János (fi456) és mások adományait követően a század végén építették át mai formájára. A nagyobb egyházi építkezések sorát 1486 után a a Farkas (Kolalniceanu) utcai - ma református - templomnak Mátyás király által szorgalmazott építése zárta. Közben a Zsigmond király által szorgalmazott városfalakon belül lakóházak sora épült, s tudjuk, hogy a város kőfaragómühelyei akár a távolabbi régiók szükségleteit is képesek voltak ellátni. Elvégzésre vár a kolozsvári és a kalotaszegi egyházi építkezések kapcsolatrendszerének feltárása. A levéltári kutatások mellett kívánatos lenne a helyszíni, főleg régészeti feltárásokra és falkutatásokra is sort keríteni. Amíg ez nem történik meg, jobbára csak utalás szintjén lehet ezekről a kapcsolatokról szólni: az egeresi, valkói, vistai szentségtartófülkék, a kajántói és a szászfenesi sedilliák az itt dolgozó kőfaragók, a vidéki mesterek színvonalát messze meghaladó munkamódszeréről, illetve tudásáról szólnak. A farnasi Veres-sírkő, a szamosfalvi templom szentélyének zárókövén megörökített Mikola-címer minden bizonnyal olyan helyi, ügyes kezű mesterek műve, akik a mesterség alapfogásait valamelyik nagyobb építőműhelyben sajátították el. A magyarfenesi falképek sávdíszei a Szécsi püspök által Gyulafehérváron végeztetett díszítéseken is megjelennek, Entz Géza 202