Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Kutatásom másik oka az, hogy ezzel az építménnyel és a fülkéiben látható, Szűzanyát és Jézust ábrázoló képpel nem foglalkoztak még néprajzosok. Köszönetemet szeretném kifejezni Schleicher Vera és Németh Viktória veszprémi kollégáknak, akiktől megtudtam, hogy a Műemléki Adattár sem említi ezt az építményt, és szakrális témában sincs a múzeumukban nemeshanyi pályamunka. Nemeshany néprajzi szempontból elsősorban a csipkekészítéséről ismert (2. kép).,, Hírnevet szerzett a községnek a nemeshanyi csipke, melynek megteremtője, S. Tóth Mária volt. "

7 „Alkotói találékonyságának és kitartásának eredménye a rábaközi pókolásokat a varrott csipke technikájával ötvöző nemeshanyi csipke. Jellemzője a változatos felülettöltések mellett a szívmotívum "

8 - olvashatjuk egy Kiskunhalason 2001-ben szervezett kiállítás katalógusából. A höveji csipkével jómagam is foglalkoztam és örömmel tapasztaltam, hogy Veszprém megyei faluban kialakult kézimunkával is van kapcsolata.

9 Zimits Imréné Somogyi Vera adatközlőm, akinek portáján található a vizsgált képoszlop, is elvégezte 1958-ban a csipkevarró tanfolyamot (3-4. kép). A Kardos Róbert és Csarmasz János által szerkesztett Ahol a patak kanyarog című könyvben, a hívek adományait felsoroló részben azonban olvashatunk a kőképről: „A hívek adományaiból több vallási jelkép is készült a faluban: A templomtól nem messze áll egy kőkereszt, amely 1810-ből származik. Egy másik kőkereszt 1912-ben épült Vitéz Károly és neje adományából. Devecser felé haladva az út mellett jobbról található az a kis kápolna, amelyben a Magyarok Nagyasszonya kép és egy Jézus, a Jó Pásztor festmény látható. A templom mellett, az országút felől áll a Szentháromság szobor, melyet özvegy Egressy Józsefné Kovács Janka állíttatott 1941-ben. A falu végén, baloldalon áll egy fa feszület,

1

0 amely feltehetően a XIX. század közepén készült."" Ebben a könyvben tehát „kis ápolnának" nevezik a kőképet. Meg kell említenem, hogy a köze7 Farkas Győző: Az Öreghegy árnyékában. Aranyhíd Lap- és Könyvkiadó Kft., Veszprém, 1990. 29-30. 8 Devecsei Gáborné: A nemeshanyi csipke. In Erdei Lilla (szerk.): „Jegykendők, zsebkendők, keszkenők": pályázat és kiállítás. Katalógus. Kiskunhalas, 2001. szeptember 14-20. Magyarországi Csipkeközpont Alapítvány Kuratóriuma, [h. n.] [é. n.] 35^10., 35. 9 Lanczendorfer Zsuzsanna: Höveji csipkétől a „höveji tányérig". Egyéniségvizsgálat egy új alkotás kapcsán. Honismeret, XXVI. évf. 1998. 5. sz. 44 48. Megjegyzem a községben önkormányzati segítséggel újjáéledt a csipkekészítés hagyománya és a faluházban állandó kiállítás is található. 10 Mint megtudtam egyik adatközlőmtől, Kápli Gézánétól, ezt a feszületet „piros kereszt"-nek hívták. „ Piros keresztnél is megálltunk, kálváriajáráskor nagycsütörtökön. Azért piros, mert barnás-pirosra volt a fa festve. " Kápli Gézáné, szül.: Egyed Ilona, Nemeshany, 1922. 11 Kardos Róbert Csarmasz János (szerk.): Ahol a patak kanyarog. [H. n.] 2009. 12. 19