Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Az evangélisták gyülekezete A kishegyesi cigányok szombat délutánonként találkoznak a gyülekezet házá­ban, amelyet a pünkösdisták belgrádi szervezete hozott létre. Egy szépen felújított polgári házról van szó, ahol több vizesblokkot és illemhelyet létesítettek a legmo­dernebb felszereléssel. Az előadók takarítanak, meszelnek, súrolnak is, ha kell. A megjelentek között sok a gyermekes anya, a szoptatóstól a 12-13 éves gyermeket nevelőig. Fiatalok és idősebbek is jönnek, nincs korhatár. Általában 15 és 30 között van a megjelentek száma. Ennek a helyiségnek a kialakítása (birtokba vétele) a ci­gányokkal való kapcsolattartásban új fordulópontot jelentett, hiszen először történt meg - Kishegyesen minden bizonnyal -, hogy egy fizikai térben csak velük fog­lalkozzanak. Az oktatás, a képzés - így is nevezhetem - 2002-ben indult. Vezetője Pásztor András bácsfeketehegyi magánszemély. Elmondása szerint nem felekezetről, ha­nem gyülekezetről van szó. Aki Krisztusé, az mind testvér, és jöhet. Ezt úgy kell el­képzelni, mint a népegyházat, nincs etnikus és behatárolt sajátossága (egy bizonyos valláshoz tartozás). Előre sohasem tudják, kik fognak eljönni, nincs tagság. Nem a tömegesség a cél, inkább kevés emberrel foglalkozni, de őket tanítványokká tenni, Jézus tanitványaivá. Hogyan kezdődött a tagok toborzása? András úgy próbált a közösség felé köze­ledni, hogy felkereste őket a putriban és házaikban, s éreztette, hogy nem hatalmi státust szeretne kialakítani, hanem mellérendelt viszonyrendszert. Az együttlét közös énekléssel kezdődik, András segítőtársa, Szilágyi János gi­táron előad néhány megzenésített vallási imát, a már jól ismert rockosított formá­ban. 1 0 (2. kép.) A dalok elhangzása után az előadó felteszi a kérdést: elgondolkodtak-e a múlt heti együttlét alkalmával megbeszélt evangéliumi részleten? Én mint kívülálló nem tudtam felmérni, mi is a célja a „foglalkozásnak"? Foglal­kozásnak neveztem, mert nem térít, nem akar átnevelni, nem kötelezi őket semmi­re, nem kéri számon az egyéntől, hol volt, miért nem jött hetekig, miért hozta magá­val szoptatós gyermekét? Vagy mégis? Ottlétemkor megtapasztaltam, hogy ez nem az egyház részéről történő hivatásos teológiai diskurzus a megjelentek és előadók között. Hétköznapi nyelven a falusi ember azt mondja a gyülekezetre, hogy térítik a romákat. Az erről szóló szakirodalom pedig missziónak nevezi a pünkösdista moz­galmat, amely szerepet vállal a roma lelkek megmentésében. A legtöbb szakember egyenlőségjelet tesz a „vallás" és a „konfesszió" vagy „felekezet" közé." 10 Érzésem szerint, ezeket a dalokat már sokszor hallhatták, mert mindenki énekli, tapsol, kezét magasba emeli. 11 Bővebben lásd Johannes Ries: A romák és Isten népe - a pünkösdista misszió hatása a roma kul­túrára. Kriza János Néprajzi Társaság Evkönyve, Kolozsvár, 2007. 139-152. 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom