Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. értelmezhető. Bár a tulajdonképpeni beavatás a papszentelés alkalmával történik meg, de a közösség számára csak az újmisével együtt nyeri el teljes jelentését és legitimálja a pap további működését, a „csak" az egyházhoz tartozás kizárólagosságát, amelyet archaikusabb helyeken fényes ünneplés, ún. paplakodalom kísér. Szimbolikus aktus ez, egyfajta misztikus menyegző. Az egyháztörténet, történeti források a második témaköre tanulmánykötetünknek. A különböző kéziratoknak köszönhetően a katolikus, a protestáns és a zsidó egyház témái egyaránt képviselve vannak. Kovács Bálint írása az erdélyi örmények plébániai társulatainak (kongregáció) 18. századból származó alapító irataival, míg Coroi Artúr (+) tanulmánya a karatnai református egyházközségek megalakulásának (1744) körülményeivel foglalkozik. Szigeti Jenő nagy formátumú dolgozata arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar protestantizmus a 18. századi katolikus restauráció politikai szorítása ellenére hogyan és miért tudott megmaradni, miközben a szomszédos Ausztriában, Szlovéniában, Észak-Olaszországban vagy Lengyelországban a nálunk használt módszerekkel sikerült megszüntetni vagy törpe kisebbséggé visszaszorítani a protestantizmust. A szerző értelmezésében ennek oka, hogy a magyar protestantizmus megőrizte a puritán magánkegyesség gyakorlásának (praxis pietatis) régi formáit, s az írás ennek a kegyességi gyakorlatnak egyik fontos elemét, a házi istentisztelet puritán gyökereit elemzi, amely mintául szolgált a 18-19. századi paraszt ecclesioláknak. Horváth József feldolgozása a 18. századi kisalföldi hagyatéki iratok: végrendeletek, leltárak, árvaszéki irategyüttesek segítségével vette számba a korabeli „tulajdonosok felekezeti, foglalkozásjogállás és nemzetiség szerinti megoszlását, illetve a vallásos kiadványok főbb típusait, műfaji sajátosságait. Márkusné Vörös Hajnalka tanulmánya történeti forrásokkal igazolja azt a 18. századi kényszerű migrációt, amely a Bakonyban és a Balaton-felvidéken élő protestáns magyarok életlehetőségeit beszűkítette, majd a közösséget továbbköltözésre kényszerítette. Muntagné Tabajdi Zsuzsanna feldolgozása az együttélés konfliktusait elemzi az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, anyakönyvek, levelek s különböző helytartótanácsi rendelkezések alapján a 18. századi Váci Egyházmegyében. Megállapítása szerint a konfliktusok a hódoltság utáni lendületes katolikus reformtörekvések és a sok helyütt a század közepén már fél évszázados protestáns vallásgyakorlat közti feszültségek miatt keletkeztek, ami leginkább a filiális egyházak feletti joghatóság kérdésében csúcsosodott ki. Sárai Szabó Kata cikke arról a 19. század végén a belmisszió mozgalom hatására megindult folyamatról beszél, amely a nőknek a református egyházon belüli szerepének változását eredményezte. Hogya György írása egy ferences rendű szerzetes, Pfléger Mihály Farkas tábori lelkész életútját dolgozza fel. 13