Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Bevezetés 2009. október 1-3. között immár nyolcadik alkalommal került sor a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság szervezésében a Népi vallásosság a Kárpát-medencében című konferencia megrendezésére. Ezúttal a helyszínt Balatonfüred adta. A konferenciasorozatot 20 évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szervezői dr. Lackovits Emőke irányításával azzal a céllal indították útjára, hogy fórumot teremtsenek az addig évtizedekig nem támogatott vallási néprajzzal foglalkozó kutatók számára. A hazai és határainkon túli néprajzkutatókon kívül egyháztörténészek, művészettörténészek, különböző felekezetű lelkipásztorok is gazdagították előadásaikkal a konferenciát. Ez az alkalom kedvezőnek bizonyult a jövő feladatainak megfogalmazására, illetve a már folyamatban lévő vallási néprajzi, hitéleti, egyháztörténeti és a szakrális művészettel foglalkozó művészettörténeti munkák összehangolására is. Ennek eredményeként került sor a továbbiakban 3-4 évenként a tanácskozás folytatására különböző helyszínekkel. A konferenciákon elhangzott előadásokat közreadó tanulmányköteteket is nagy érdeklődés kísérte. Hiánypótló szakirodalom volt ez, ugyanis az adott téma alapkutatásában felmutatott eredmények időközben beépültek a teológiai oktatásba, valamint a magyar etnográfusképzésbe. Magyarországon a lelkiismereti és vallásszabadságról 1990-ben hozott új törvény négy és fél évtized után ismét ténylegesen biztosította a szabad vallásgyakorlatot, és visszaadta az egyházaknak a társadalmi egyenjogúságot. Napjainkban még inkább megnőtt a vallás társadalmi szerepe. A család és az iskola mellett az egyház nemcsak az erkölcsi nevelésnek, de a kulturális tradíciók továbbadásának is egyik fontos intézménye. Fokozottan érvényes ez a határon túli magyarság esetében, ahol az egyházhoz való tartozás szervesen összekapcsolódik az anyanyelvi közösségek, a nemzeti kisebbségek életével, s nagyban hozzájárul a nemzeti önazonosság megőrzéséhez, az anyanyelvi kultúra ápolásához. Ezért sem csökkent a jelentősége - a történeti kutatások mellett - a kortárs vallási élet néprajzi szemléletű vizsgálatának. 13