Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. ikat és ehhez igazodóan igyekeznek jeles eseménnyé az otthonokban való ünneplést is. Csépén, mint általában a görögkatolikusoknál, a legjelesebb, legnagyobb vallási ünnepnek a húsvét számít. Külsőségekben is legmutatósabb, legszínesebb, és számos sokféle gyökerű szokáselemet tartalmaz. Jelentősége a közember számára abban is mérhető, hogy húsvéti ünnepi szertartáson vesznek részt legtöbben a templomban. Ezt az alkalmat senki nem mulasztaná el. Az egyház igyekszik is minden korcsoportra valamilyen feladatot kiróni. Gyermekektől kezdve az idősebbekig, mindenkinek szánnak valamilyen munkát. Ezeket az egyház által kijelölt teendőket a közösség kontrollja előtt mindenki igyekszik szorgalmasan a legjobban teljesíteni. Húsvét megünneplése a csepei emberek magatartásában, gondolkodásában nem marad rejtve. Jól észrevehető az emberek arcán az a különleges emelkedett atmoszféra, amit olyan ünnepi pillanatok tudnak előhívni, amikben az emberek ráéreznek az élet örömére, amikor megfeledkeznek megannyi bajukról, a mindennapi életük igazságtalanságairól, maguk szegénységéről, kiszolgáltatottságáról, zűrzavaros ügyeikről. Húsvétkor csak arra a világra figyelnek, ahol (jó) emberek élnek és istenség van jelen. Ahol a csodát, a Feltámadást=Bockpecenie kell átélni, és erre a rendkívüli csodára ráérezni. Ezt vágyat fejezik ki az emberek, teszik láthatóvá. Ezt a lelkekből áradó szükségletet csakis a szépet és a jót hangsúlyozni kívánó méltósággal, nyugodt harmóniával lehet kielégíteni. A csepei ünneplés egyérteműen azt bizonyítja, hogy a húsvéti ünnepkör látványos szertartásai és az emberek vágya Isten után elválaszthatatlanok egymástól. Még napjainkban is erős ez a kapcsolat. Náluk az ünneplés a racionalitásra alapozó civilizációs korszakban sem válik mechanikussá. A szertartások élnek és virágoznak, és ebből a Mindenható Isten utáni vágyból kimeríthetetlen értelmük. Akkor is így van, ha a tudatlanság okán akadnak olyan szokásos cselekedetek is, amiket nem támasztanak alá vallásos magyarázatokkal, hanem kézzel fogható, racionalizált civilizáció irányából közelítik meg. (Pl. a húsvéti sült töltött tyúk, az édes túrós ételekhez való ragaszkodás.) Nem meglepő, hogy évről évre a templomban egyre többen vesznek részt az ünnepi szertartásokon, és népes család lepi el az otthonokat, foglal helyet az ünnephez illően megterített asztalnál akár családtagként, akár olyan meghívott vendégként, aki nem tartozik a rokonsághoz. Csepére húsvétra kötelező hazajönni még a legtávolabbi vidékre elköltözött rokonnak is. A családtagok együtt vonulnak a templomba ünnepi öltözékben. A szép ruhába felöltözött emberek, ismerősök felszabadultan köszöntik egymást: Feltámadt Jézus Krisztus, Valóban feltámadt - formulával. Szociológiai szempontból szinte tapinthatóvá válik 116