Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. 55 „Az nagy baj lenne, ha nem tartaná meg az órákat, mert nagyon szeretik a gyermekek. Mindenki vigyorog, mikor a kapu megnyílik, felállnak. Amikor meglátják, mondják, hogy jön Ilonka néni. Visszaülnek, s olyan csendben várják. Nagyon szeretik." (Sz. A.) 56 „Szereti is, amit csinál, ha nem szerette volna, nem lett volna annyi sikere. Szívből csinálja, s jól is csinálja." (Sz. A.) „Nagy a szíve, s mindent, amit csinál, nagyon szereti. Szereti, hogy a gyerekekkel foglalkozzon." (Sz. M.) „Valahogyan több benne a szeretet dózis, és a család hamarosan szűkösnek bizonyosodott ennek a kiárasztásához." (Ny. B.) 57 „Erőst jó asszony, úgy adta az Isten." (B. K.) 58 A gyerekek beszámolnak arról, hogy egyik esztendőben a sepsiszentgyörgyi Srégerc Ferenc furulyázni tanította őket. О tehát kívülről egy bizonyos időtartamra érkezett a faluba, ezért nem tekinthető tevékenysége a Nyisztor Ilonáéval azonosnak. 59 „Ő volt az első, aki a fiatalokat táncra kezdte tanítani. (...) О az egyedüli, aki ezt tudta csinálni, más nem." (Sz. A.)