Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Medgyesy-Schmikli Norbert: XIX. századi népi kéziratos énekeskönyvek Gencsapátiból és Perenyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. (imádság: V. 25-31. ének: V. 148.), „Visza jövetkor" (II. 86-88. V 149-150.), „Mari Sucon" (II. 60. IV. 120.), „midőn már haza közélléttenek a bucsu járók" (I. 176-177. II. 61.), „Haza jövetelre" (I. 176-177. II. 61. IV 124.). Az énekek a bűnbánattartásra figyelmeztetnek a legtöbbször: a töredelmes lélek Szűz Mária legkedvesebb gyermeke. Őszinte gyermeki szeretet sugárzik ezekből az egyszerű, gyakran toposzokból és ismétlődő szókapcsolatokból felépülő énekekből. Ott van bennük a könyörgés, a hálaadás és az otthon maradottakért való imádság is. Előkerül a mindennapi gond, az éhínség, a járvány, a nagy esőzés, a betegség is. Mária jósága, szépsége, közbenjáró mivolta mellett gyakran elmélkednek Krisztus szenvedéséről is, mely mindig bűnbánatra int. Természetesen kifejeződik az énekekben, hogy a magyar ember nemcsak egyénileg, hanem mint Szent István és Szent László király nemzetének tagja tartozik Szűz Mária gyermekei, „hív jobbágyi" közé. Szép fohászok tárulnak elénk, melyek feltárják a dicső múltat, és kérik a „Magyarok nagy Annya" segítségét a jelen szomorúságban. Az énekek a kegyhely többféle funkciójára is rámutatnak: Mariazeil a bűnbánattartás, lelki megtisztulás helye, az a hely, ahol az ember gondjaiban meghallgatásra talál, és vigaszt kap bajaira. Ezenkívül közösségben élheti meg hitét, melyet több régió lakói alkotnak egy-egy nagyobb zarándoklat, templombúcsú alkalmával. A búcsúfia révén kereskedelmi kapcsolatokat építhet ki. A kegyhelyeken vásárolt énekeskönyvek, vallásos ponyvák, szentképek, gyertyák és más emlékek a kegyhely lelki-szellemi kisugárzását erősítik. A búcsús énekek legfontosabb forrásvidéke a XVHI-XIX. századi vallásos ponyvairodalom.

62 Az itt bemutatott öt kéziratból néhány ének esetében sikerült megállapítani a konkrét forrásukat a ponyvák között. A Tömő József iratai között lévő XIX. századi „Szép négy énekek Mária-czeli Szűzről" ponyváról

63 az Abért-énekeskönyv (II. kézirat) Butsut veszek tüledSzíp Liliom Szál.. .(88-89.) és a Serkeny Fely Oh Bűnös vítkek Almábul... (77-79.) éneke származik. Az egyik legkorábbi magyar nyelvű mariazelli ponyva a „Négy szép Énekek a' Czeli Boldogságos Szűz Máriához" (Sopron, 1731) című kötet. Erről az aprónyomtatványról az I. és a IV. kézirat 17 versszakos, Üdvözlégy Mária Tzelnek Asszonya... (I. 24-26. IV 112-113.) kezdetű éneke eredeztethető.

64 Az „Énekek a boldogs. Szűz Máriához" című ponyva

65 Bodorkós János számára az Eljött már órája butsuzásomnak... (I. 115—119.) ének esetében jelenthetett forrást. A II. kéziratban olvasható Udvőzligy Mária szip Liliom Száll... kezdetű „oda menetelre" szóló ének a „Három Ének egy imádsággal a Boldog-Asszonyhoz"

66 című ponyván szereplő ének szövegével egyezik meg. A nagy példányszámban kiadott Mária Tzelli Vezér (Bécs, 1798)

67 Mariazell történetének ismertetésével kezdődik, majd lelki tükörrel, miseimádságokkal, elmélkedésekkel, intésekkel és magánimádságokkal folyatódik. A zarándoklat útvonalának pontos megjelölésével összesen nyolc 73