Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Medgyesy-Schmikli Norbert: XIX. századi népi kéziratos énekeskönyvek Gencsapátiból és Perenyéből

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Abért István előénekes halála után, 1920 májusában Tömő József vette át a gencsi Szentkút gondnoki teendőit és az előéneklés nemes feladatát. Erről saját kezű írásával így vall az Abért Istvántól örökölt énekeskönyv 261. oldalainak versoján: „Abért István meghalt 1920. április 24-én. Tömő József", majd a rectóján az „Én Tömő Józsefe Kápolna gondnoka lettem 1920dik évben május havában. Dicsértessék]. A. J[ézus]. K[risztus]. mindörökké Ámen. (Más kéz írásával folytatódik a bejegyzés:) Tömő József meghalt 1955 Márczius 30án. Utóda veje Tömő Mihály 1955 Április havában Gondnoka és Tisztelője."

34 A család és a község visszaemlékezése szerint Tömő fájdalmas péntektől (nagyböjt V. hete) az őszi esők beálltáig minden vasárnap délután gencsi házából kiment a Szentkúthoz, ahol fogadta a zarándokokat, akikkel elvégezte a keresztutat, együtt énekelt és imádkozott és lelki tanácsokat adott a kétkedőknek. Valóságos lelki vezetőnek, „atyjuknak" tekintették a helybeliek a négygyermekes családapát. Még a kommunizmus első évtizedében is előfordult, hogy a szeptember 14-i, Szent Kereszt-felmagasztalása búcsúra hét keresztalját (a latin „processio" szó helyi, népi változatával mondva: ,,prosecció"-t) fogadott a Szentkútnál, akik a közelben lévő Gencsapáti, Perenye, Kőszegszerdahely, Velem, Cák, Bucsu és Vasasszonyfa községekből érkeztek. Azt, hogy a leléksorvasztó, túlzottan racionalista jozefinizmus nem tudta megtörni a hitéletet a gencsi Szentkútnál (sem), azt a fent felsorolt ferences remeték utódainak, a családos, civil előénekesek szűzmáriás lelkiségének, sajátos szentemberi

35 hivatástudatának köszönhetjük. Erről tett Tömő József is gyümölcsöző tanúságot. A Szentkút szívből jövő, buzgó gondozása mellett Tömő az alábbi ájtatosságokat vezette rendszeresen a gencsi Szent Jakab-plébániatemplomban: vasárnaponként a 10 órakor kezdődő nagymise előtt imádkozta a Szentháromságolvasót,

36 továbbá más imádságokat és énekeket; a karácsonyi éjféli mise előtt előimádkozta az Örvendetes Rózsafüzért; nagyböjtben minden este irányította a Fájdalmas Rózsafüzért; október hónapban is Tömő préorálta a szentolvasót; a téli vasárnapokon - amikor nem ment ki Szentkúthoz - a délutáni litánia előtt és után vezette a liliomfüzén

37 a Szent Jakab-búcsúhoz (július 25.) kötődő szentségimádáson előimádkozta az Oltáriszentség-Olvasót;

38 Szent Rókus ünnepének (augusztus 16.) nyolcadában a gencsi Szent Rókus-kápolna előtt szentolvasót, éneket vezetett és elmélkedéseket tartott Szent Rókusról; november 1-je körül a templomban előénekelte a Mindenszentek litániáját; a gencsi házaknál vezette a halottvirrasztót, ahol a Fájdalmas Olvasó és a lorettói litánia mellett saját költésű, az adott halottra alkalmazott énekeit énekelte. Tömő kiváló lelkisége a búcsújárások irányításában is maradandó gyümölcsöket hozott: szeptember hónapban gyalog Lékára (Vas vm., ma: Lockenhaus, Burgenland), vonattal vagy busszal Celldömölkre, és szintén gyalog a stájer Öreg-Mariazellbe vezette fa67