Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

III. Szent szövegek, egyházzene - Albert Ernő: Káromkodás. Csíki és háromszéki adatok

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Az ekkor még pogány magyarok bizonyára a keresztényeket szidalmazták. Találunk utalásokat a későbbiekben is káromkodó magyarokra. I. Endre 1047ben keltezte rendeletét, amelyben megtiltja Isten, a szentek, a papok, az egyház szidalmazását, az ősi pogány hit gyakorlását.

17 Ismeretes a selmecbányaiak 1200-as években alkalmazott büntetése, vagy Nagy Lajos király idejéből, 1335-ből fennmaradt nyelvemlék adatai a magyarok káromkodásairól.

18 A későbbi hitvitázó drámák arra is bizonyságok, hogy a XVI. században a káromlás, egymás becsmérlése, megalázó szavakkal lealacsonyítása elterjedt volt. Pázmány Péter kíméletlen szavakkal vitázott, amikor az 1600-as évek elején a katolikus egyház tekintélyének, uralmának visszaállítására törekedett. Szövegéből világosan kiderül, hogy korábban vitatársa Pázmányt alázta meg, s most arra felel a főpap: „Vallyon Alvinczi - kérdi -, neveztelek-é én valaha tégedet disznónak? kurvának? Pelengér alá valónak? Paráznának? Világ latrának? Te pedig arcátlan nyelveskedéseddel... mind ezeket s több hozzád illendő rútságokat kérődöl reám; ... Tök az agyad s más az agyad veleje, ha te csináltad ezt a verset.. ,"

19 1653-ban jegyezték le, hogy egész Erdélyben elterjedt volt a káromkodás, a „praedicatoroktól a praedicaló székből sok káromkodásokat" lehetett hallani, amikor vallásfelekezetek vitatkoztak.

20 Az erdélyi fejedelemségben a káromkodások elterjedését bizonyítja, hogy a XVI. és XVII. században tulajdonképpen 1538 és 1697 között két törvényes könyv és nyolc országgyűlési fejezet foglakozott a büntetésekkel.

21 A fentiekhez hasonló szövegek kerültek egyes periratokba is, azonban megjegyezhetjük, hogy ezek csak kis töredékei lehettek a mindennapi életben használatos szavaknak, kifejezéseknek, hisz döntő része soha nem került lejegyzésre az elhangzott káromkodásoknak. Háromszéki elterjedtségére vall, hogy 1669. január 3-án a sepsi—orbai—kézdiszéki nemesek, lófők, darabontok rétyi gyűlésén az Istenkáromlásról végzést fogalmaztak meg, amelyet a falusi bíráknak is elküldtek, a templomok ajtajára is kifüggesztettek, a papok a szószékről kihirdettek.

22 Különböző periratokban, jegyzőkönyvekben ilyen szövegeket rögzítettek: „égtelen káromkodó szitkok (1662)", „Isten ellen rutt káromkodó szitkokkal szidalmazta (1690)".

23 Hasonló káromkodásról írtak Hídvégen (1716). Kézdiszentléleken jegyezték le: „ő kegyelme be szaladván maga házában és ajtaját be tevén... engemetis rut, irtóztató káromkodásokkal káromolván (1739)".

24 Bikfalván 1752-ben a cigányok „néhány rendben a Fejér Sámuel kapuján bé kiáltoztak, fenyegettek ő magát feleségét össze rontják Istenittével káromolták Annyukat össze gazlották".

25