Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Schleicher Vera: Nyaraló hívek, hívő nyaralók. Fürdőtelepi templomok és kápolnák a Balaton-parton I.

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A nyaralói élet szabadossága ugyanis nemcsak a XIX. században késztette az egyházat rosszalló megjegyzésekre, erre bőven találunk példákat az 1930-as évek hitéleti jelentéseiben is. Különösen a sok művészt, fővárosi értelmiségit és újságírót vonzó nyaralóhelyeken (pl. Siófokon, Tihanyban) volt sok a panasz. A tihanyi lelkész szerint például „nagy a materialista és a bohém lelkület", amely megfertőzi az őslakosságot is, akinek immár „nem tetszik a szorgos munka, annál inkább a szórakozás". Hiába tartottak a tihanyi apátsági templomban nyári vasárnapokon háromszor is misét, ha mindössze az őslakosság 40 %-a látogatta ezeket, míg „a nyaralók kocsmáznak az istentisztelet alatt." Megjegyzendő, hogy e kifogásokat a különböző időszakokban és felekezettől függetlenül szinte szóról szóra hasonlóan fogalmazták meg az egyházak képviselői. Jellemző megnyilvánulás például az alsóörsi református lelkészé 1940-ből, aki „könnyű szellemű balatoni fürdőélet"-ről panaszkodik vagy a Kemenesaljáról Siófokra került evangélikus lelkészé, aki még az 1980-as években is „ВаЬеГ-nçk találta a Balaton-parti várost, ahol „pénzimádat, és ledér éjjeli életforma" uralkodott.

24 Sok volt a panasz a fiatalság vasárnapi mulatozási szokásaira is. A szepezdi pap szerint ez „télen még elfogadható, de nyáron a sok pesti cselédlány rontja a fiatalságot." Kocsmában töltik a vasárnap délelőttöt Almádiban is a fiatalok, akiknek vasárnapi szórakozása amúgy is „ledér és erkölcstelen."

25 A vasárnap megszentelése ellenében hatottak a nyaraló polgárok ellátását szolgáló vasárnapi piacozások és az intenzív villaépítkezések is. A kenései katolikusok például papjuk megfigyelése szerint vasárnap „az akarattyai bevándorlóknak dolgoznak."

26 De nem csak ők. Az akarattyai telep 15-20 évig tartó kiépülése alatt szokássá vált, hogy az építkezésre az akarattyai új templomban tartott istentisztelet után a templom udvarán köttettek meg az üzletek. S miközben a balatonfőkajári, csajági és lepsényi (főként református) iparosok a miséről kilépő „miniszter urakra" vártak, maguk persze elmulasztották az istentiszteletet. A fürdőtelepi élet profán és vallásos vonatkozásai tehát igen csak összetettek, és helyenként kibogozhatatlanul összeforrtak - de éppen ez adja azt a ma is megfigyelhető sajátos színezetet, amelyet jobb híján „nyári hitéletként" jellemezhetünk. A napjainkban végzett néprajzi terepmunka eredményeként körvonalazódó nyári vallásos élet vonásai — mindenekelőtt a fürdőtelepi és általában Balaton-parti templomok rendkívüli népszerűsége, s ugyanakkor a templomok látogatásában megnyilvánuló szabadosság — a fentiekben részletesen tárgyalt korszak templomépítő sajátosságaiban gyökereznek. Az okok között elsőként a templom- és kápolnaépületek különlegességét kell megjelölni. A kápolnák többsége szép természeti környezetben fekszik, az egykori építészek pedig minden esetben törekedtek az egyéni, de ugyanakkor „balatoni" stílus megteremtésére. Ez az északi parton általában a permi vöröskő, illetve