Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovács Flóra–Puskás Katalin: „Emelj fel helyzetemből, míg kegyelmed le nem jár...” Egy széki adventista asszony vallásos élete

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Nemsoká a következő álmom mely valóság lesz. 2000. Április 6dika éjei álmodtam Jézus dicső jövetelét. Sötét fekete felhők gyürüződtek az égen, ez a világ vége! Amikor szememet felfelé irányítotam a Felhők közt egy kis fényeséget látam. A felhők gyürüződtek de a fényeség mind jóban ragyogót mig egy leirhatatlan város ereszkedet lefelé egyre ragyogóban, A kezeimet az ég felé emelve kiáltotam „Jön Jézus!" Mikor ép hogy elértem volna felébredtem. b.) szóbeli álomelbeszélés Olyan szép álmom volt. Le van írva a füzetembe; mikor hazaértem a fiamtól Magyarból mit álmodtam, de az álomból egy szót se tudok, csak egy hatalmas hangra ébredtem. Mikor a hang azt mondta: E három tényező a meghatározó — de az úgy csengett a fülembe, hogy csodálatosan. Gyönyörű holdvilágos éjszaka volt, az íróeszközöm akkor is az asztalon volt, mert úgy feküdtem le, hogy írtam. Az emberem akkor is ittas volt, úgy feküdtem le, hogy írtam, s akkor hallom; e három tényező a meghatározó: hiába Isten ha nincs aki kövesse, hiába áldás, ha nincs aki kérje, hiába adná, ha nincs aki fogadja. Hamar el is kaptam a papíromat, s le is írtam, mert azelőtt is álmodtam valamit, s oly tisztán, mind montam magamban és reggelre elfelejtettem. S akkor hamar le is írtam egy papírra, úgy a holdvilágnál. Aztán ez eltelt, s akkor megint álmodtam. Gyönyörű volt az az álom. Nagy idő jött, olyan hatalmas, fekete fellegek, és én valahol kint voltam a kis utcán, s hamar sietek haza, mert mögöttem hömbölögtek a hatalmas fekete fellegek. Tudtam, hogy az Úr Jézus jön, mert hatalmas volt! És én rohanok a kis utcán, és ide öcsémékhez futottam be. Ez volt a szülői ház. Az édesapáméké. S befutok, az öcséméknél nyitva volt a kapu, s mikor bemének, mintha a sógornőm lett volna, az uram testvére ott. S ahogy felnézek a nagy fellegekben egy fényességet látok. S mondom: nézd csak Mari, hát meg van írva, hogy lesznek jelek az égen, de Mari eltűnt. Én csak nézek, s látom, hogy a fellegek mintha ritkultak volna, s a fényes azon felül...Én torkom szakadtából ordítottam hogy jön az Ur Jézus. Erősen kiáltoztam. S látom, hogy a fellegek mind oszlottak, s egy gyönyörű város ereszkedett le. Az olyan gyönyörű volt, hogy csak szorítnám a szememet, hogy jöjjön megint elém, de csak egy-egy oszlop jön elém, akárhogy is akarom előidézni. Egy-egy gyönyörű szép, mintha utca-ajtófél vagy kapufél lenne, valami olyan, de az mind mind rózsával szegélyezve fel, fel, de fényes gyönyörűség! És én torkom szakadtából kiabáltam, s mikor már pont úgy ereszkedett le, hogy szinte fogtam meg, felébredtem. Ez olyan borzasztó volt nekem! Az uram 399