Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. élettörténetben megjelenő etnikai identitás. In.: Szűcs Alexandra (szerk.): Hagyomány és modernizáció a kultúrában és a néprajzban. Budapest, 1998. 82. Máthé Ferencet, amikor azonosságtudatában megalázzák, amikor hazátlannak rágalmazzák, ösztönösen, a verekedést tiltó törvények ismeretében is megvédi magát. „Kérdtek, hogy tudom-e, hogy nem szabad verekedni? Mondom, igen. Még a törvénynek a paragrafusszámát is megmondtam. De ők nem tudták. Hát akkor mért csináltam? Jelenteni kell bármilyen sérelmet. Mondom, én nem jelentek semmit. Jelentse a másik. Én nem megyek jelenteni egyszer se. Én a magam dolgát elintézem. Én eleget mondom a két kezemnek, hogy ne csináld, de az már le van járva. Vágják le mind a kettőt, s akkor jó fiú leszek. Ne mondják, mondjanak akármit, de nekem ezt ne mondják." 12 „Hát, amelyik lebozgorozott, úgy megtettem, a fogát elölről mind kivertem. Legalább három vagy négy volt ilyen. Rég volt. Na mondom neki, zi íncodatá, mondj ásza még egyszer. Na nem mondta, ne féljen. Megtanulták, hogy engem bozgorozni nem lehet, mert nem csak azt üttem le, amelyikkel bajom volt, hanem amelyiket elértem, mindegyiket. Négyet, ötöt es. Amikor elordítottam magamat magyarul úgy menekültek, hogy egymást tapodták le." 13 A népművelő életforma szolgáló vonatkozásairól ld. Imre L. i. m. 334., Kiss István: Tények, adatok egy falusi népművelő szakmai életéből, h. n. 1983. 1., Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság. Szokásrendszer és pedagógia. Budapest, 2002. 38. 14 Idézi Fekete J. i. m. 136-138. 15 T. Kiss Tamás: A népnevelőtől a kulturális menedzserig. Fejezetek a népművelőképzés fejlődéstörténetéből. Budapest, 2000. 62. 16 V. ö. Károlyinak az iskolán kívüli népoktatásra vonatkozó megjegyzésével: „A tanítóságnak nem szabad az iskola négy fala közé eltemetkeznie, hanem ha valódi hivatását betölteni akarja, ha ekként élni és érvényesülni akar, úgy mielőbb a társadalmi munkatérre kell lépnie. Ha van benne erő, tehetség, érték, akkor valóban győzni fog, míg ha időleges kedvezőtlen körülmények megtörik energiáját, s reményteljes munkakedvét, akkor saját sorsát pecsételte meg." Károlyi Sándor: Az iskolán kívüli népoktatás és népjólét. Szatmárnémeti, 1914. 85. 17 „Azt figyeltem meg, hogy akik kimondottan néprajzosok, s tanulták, azok másképp tudnak elmondani egyes dolgokat. Például volt egy konferencia az ünnepekről. Én leírtam úgy a magam módján. De amikor láttam, hogy ott a beszámolókban mik vannak, meg se mertem mukkanni. Más szemszögből, másként domborították ki. Én egyszerűen, direkt az első kézből gyűjtöttem, ennél többet nem tudok. Aztán, aki akarja, az elemezze, vagy tudományosan dolgozza fel." 18 Ez a kezdeményezés a csíkszenttamási Bálint Lajos plébános újításához hasonlít, aki a '30-as években magukat a falusi gazdákat és asszonyokat vonta be az előadók közé, hogy ily módon felszámolja az előadók és hallgatók közé ékelődött válaszfalat. Ennek a hatására a nép bekapcsolódott a szellemi munkába, s otthon kezdte érezni magát a kultúrházban. Bözödi György: A nép nevelése egy faluban. Erdélyi Helikon 1938. 11. évf. 279-286. 19 „Itt a kultúrházban semmi nincsen. A felsőloki polgármesterasszony segített ki a függönyökkel. A vasúti teremben adtuk elő, két csempekályhát megjavíttattam azért, hogy lehessen tüzet rakni. A saját pénzemből fizettem ki. A szereplők közül 377