Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Kovácsné István Anikó: „Tudom, hogy van egy Isten...” A népnevelés vallásos mozgatórugói székely és csángó népművészek élettörténeteiben

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Ny. I. nemcsak a fiatal nemzedék számára teszi lehetővé, hogy az erdélyi, magyarországi közönség előtt megmutatkozhasson, hanem azoknak az idős embereknek is, akik teljes bezártságban élték le a mindennapjaikat, s akiknek ez a kilépés bizonyul életük legörömtelibb eseményének. „Ha ő ne lett volna, mi Magyarországot nem láttuk lenne meg. О minket esszegyűjtött, mert tudta, hogy tudunk énekelni magyarul, tudta, hogy tudunk táncolni régi táncokat. О tanított minket ki. Pedig mi nem tudtunk írást, de tudtuk a régi táncokat, a régi énekeket, s azért vitt műnket Magyarországra. Még a parlamentbe es béhordozott." (E. A.) A tehetséges gyerekek szüleit a tovább taníttatás vállalására biztatja, akik hálával tudatosítják, hogy ezáltal gyerekük egy másfajta életformával azonosulhatott.

52 Az ő fellépéseinek tulajdonítják, hogy Pusztinának neve van a világban.

53 A Ny. I. és a gyerekek között kialakult viszonyra nem az intézményszerű tanárdiák hierarchia merevsége jellemző, hanem egy olyan baráti kötődés, amely érzékeli a nevelés célját, értelmét. A vele együtt eltöltött óra igazi örömforrást jelent.

54 A diákjai nagyfokú szeretettel, már-már rajongással várják, hogy újabb énekeket, táncokat tanulhassanak tőle.

55 A közösség tagjai Ny. I. tevékenységének sikerét a szeretetteljes cselekvésben látják.

56 Megtapasztalható számukra a nyíltszívűsége, béketűrése, segítő szándéka. Több alkalommal rendelődik a jelleméhez az erőst jó jelzősszószerkezet.

57 Kezdeményezését teljesen egyedülállónak

58 látják Pusztinában, ő az egyetlen, aki szívügyének érzi az ének és tánckultúra módszeres tanítását.

59 Az életét figyelve szavak nélkül is átöröklődik az az értékrendszer, ami példaértékű magatartását formálja. „Azt tanultam tőle, hogy a szeretetet adni kell, nem várni. Majd jön az magától, ha jönnie kell. Megtanultam, hogy a társadalomban, meg az életben mi visz minket előre. Mi az, ami érték, ami állja az időt, és mi az, ami múlandó." (Ny. B.) 9. Összegzés A bemutatott népművészek Istentől rendelt küldetésüknek érzik a nemzet szolgálatát. Prófétai lelkülettel, apostoli hivatástudattal nevelik azt a közösséget, amelyben élnek. Az evangéliumi tanítás formálja bennük az önzetlen lelkületet, másra irányuló figyelmet, elfogadó szeretetet. Életformává minősített vallásosságuk nem egyszemélyes érvényesülésüket, hanem a csoport érdekeit tartja szem előtt. Tudásuk átadása közben maguk is lelki növekedést tapasztalnak meg. Nem kívülről és nem fentről nevelik a falu lakóit, hanem belesimulnak, benne élnek a közösségben. Személyes, baráti kötődéseket teremtenek, odafigyelnek a fájdalmakra, vigasztalnak, jó tanácsokat adnak. Kérik és tudatosítják Isten segítségét, amivel ötleteiket, kezdeményezéseiket támogatja. Elért eredményeiket nem önmaguknak, hanem hitüknek tulajdonítják, ami növeli bennük a cselekvésvágyat, 375