Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)
V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Lanczendorfer Zsuzsanna: „A gyermek Isten ajándéka”. Egy keresztény bába hitvallása
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. egy élőlény, egy élő ember. Bármikor bárhova viszi a sors, legyen az bármilyen vallású, lehet az fehér, fekete, vagy sárga, mindenképpen meg kell keresztelni, ha olyan állapotban van. Mindegyiket csap alá kellett tenni - hát nem volt szenteltvíz - és azt kell mondani: Megkeresztellek téged az Atyának, Fiúnak, Szentlélek nevében, Ámen. »" A faluban papot csak akkor hívtak, ha még élt a gyermek. Vele történt meg az, hogy amikor hazajött a kórházból szülés után ő rohant el papért, egy problémás esetnél: „Evangélikus volt. Én futottam körbe, papért, én futottam, hogy keresztmamát találjak. Megkérdeztem a lelkésztől, hogy az én kezem alatt megkereszteli-e az evangélikus gyereket, mert én katolikus vagyok. Meg is köszönte, hogy azon vagyok, mindegy, hogy milyen vallású a keresztmama, csakhogy meg legyen keresztelve." Erzsi néninek volt halva szülése is. „Azt már nem kereszteltem meg, mert két-három napos halott volt, már macerás gyerek volt. Csak azt kell, aki élve születik, de látjuk, hogy meghal és nem érnek el vele a templomba." A faluban voltak zsidók is, azt is megkeresztelte volna? „Meg biztos. De erre nem volt precedens. Mikor én voltam már nem voltak itt zsidók." Ha halott gyermek született azt nem ő temette el, hanem az apa: „Amelyik holtan született azt az apa elvitte a temetőbe és eltemette. Egyik szülésnél mondom, menjen valaki hívjon mentőt, mert az orvos nincs otthol, szabadságon van, és kilencedik gyerek sürgős. Kétszer elment az orvoshoz, mire nagy nehezen elment mentőt hívni. Amire odaértek a gyerek halott volt. Mondtam, élesszék ezt a gyereket, mert én nékem meg ott az anya. Azt kérdezte a mentős, hogy meddig élessze, mondtam addig míg nem sóhajt." A bábát Felpécen is szokás volt meghívni a keresztelésre, majd az azt követő paszitára. A keresztelőn mindig részt vett, nemcsak a szokás, hanem hite miatt is. A keresztelőre nem ő kérte fel a komákat, de irányította a szertartás előkészületeit. „A bába mondta meg, mikor ki viszi, fogja a gyereket a keresztelőn. Összepakoltam szépen, elkészítettem csicsásan a gyereket, s azt mondtam, most te viszed a templomig, átadod a másiknak. A keresztszülő meg én fogtam a kicsi fejét, amikor letöröltem a szentelt vizet." Az egyházkelő szokása is élt, ahol ő, és a keresztszülő volt jelen. „Mind a két vallásnál szokás volt. Utóbbi időben már az anya is elment és ugyanúgy fogta a gyermeket, mint a keresztelőn. Az evangélikusoknál ez nem volt, ott keresztelőn az anya a padban ült az apával és hozzátartozókkal. A paszita kisebb lakodalom volt." A szülés és a gyermekágy körüli hiedelmeket ismerte, de nem volt babonás. Véleménye szerint a szülés lefolyását mással lehet befolyásolni: „Amelyik többet mozgott, az könnyebben szült. Azt mondom Zsuzsikám -, ahol első pillanattól kezdve megértés van férj és feleség között és elfogadják a terhességet, ott könnyebb a szülés is." A könnyebb szülés érdekében nem folyamodott mágikus cse354