Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. lógiai fordulat hatására a néprajzkutatók a folklóralkotások életére, a működő kultúra jelenségeire is egyre inkább figyelni kezdtek, és a nagyobb, monografikus igényű kutatások, a szövegfolklorisztikai jellegű gyűjtések helyét egyre inkább a „mikrojelenségek" vizsgálata vette át. A néprajztudomány módszertanában bekövetkezett paradigmaváltáson túl ezt a fordulatot az is ösztönözte, hogy az évezred végére a moldvai csángók között is összeomlott az a vallásos értékrenden alapuló hagyományos népi kultúra, amely korábban az állandóság jegyeit mutatta, és így a tudományos kutatások terén is valamiféle szerves folytonosságot és monografikus teljességigényt eredményezett. Az új kulturális helyzet (a vallásos mentalitás átalakulása, szekularizáció stb.) új kutatási módszereket is követelt, és ennek megfelelően a csángók népi vallásosságának fiatal kutatói szakítottak is bizonyos tradíciókkal. A moldvai csángók mai vallásosságát és e vallásosság megnyilvánulásait vizsgáló mai kutatások mind tematikai, mind módszertani vonatkozásban kaotikusnak tűnnek, ugyanakkor rendkívül ígéretesek és izgalmasak. 2. A népi vallásosság kutatásának területei A vallás a hagyományos világban az élet minden területét meghatározta, az egész társadalmi lét voltaképpen a vallás függeléke volt. Ezért a társadalom vallásos mentalitására a népi kultúra minden kutatójának tekintettel kellett lennie. A kultúra integrált jellege folytán a vallásos folklórműfajok a hagyományos világban az élet leghétköznapibb területein is megjelentek: a vallás a hétköznapokat és az ünnepnapokat is meghatározta, az időhöz és a térhez való egész viszonyulás alapvetően vallásos jellegű volt. Elég arra utalni, hogy a parasztélet erkölcsi normáit kifejező proverbiumok, narratívak, továbbá a kalendarisztikus és az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások mind vallásos tartalmúak. A világképet alkotó hiedelemvilágot átszövi a vallás, illetve talán fordítva: a népi vallásos világképben jelen vannak a hiedelemelemek, egyetlen tudati rendszert alkotva. A vallásos mentalitás a tárgyhasználatot is meghatározza, és a tárgyi kultúra díszítményein is megjelenik. 2. 1. Az idő megszentelése Az emberélet fordulóinak szokásai, amelyeknek vallásos tartalma rendkívül erős, a csángó néprajzi kutatások kezdete óta élénken foglalkoztatják a kutatókat. Különösen a lakodalmi szokások kutatásának nagy a néprajzi irodalma: WICHMANNÉ HERMANN JÚLIA,

14 DOMOKOS PÁL PÉTER,

15 KALLÓS ZOLTÁN,

16 DR. KÓS KÁROLY,

17 SERES ANDRÁS,

18 POZSONY FERENC,

19 JÁNOS-SZATMÁRI ILDIKÓ

20 foglalkoztak ezzel a témával. 315