Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Tánczos Vilmos: A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló)

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. Tánczos Vilmos A moldvai csángók népi vallásosságának kutatása (Kutatástörténeti összefoglaló) 1. Irányzatok, módszerek, ideológiák 1.1. A népi kultúra tudományos vizsgálata Magyarországon valamikor a XIX. század derekán kezdődött el. A moldvai csángók népi vallásosságának bizonyos jelenségeivel való módszeres foglalkozás azonban ennél jóval későbbre datálódik. A két világháború közötti korszakot megelőzően voltaképpen még általános néprajzi kutatásokról, sőt még célirányos folklórgyűjtésről sem beszélhetünk. A XIX. század folyamán a népi vallásos jelenségek összetettebb vizsgálatának igénye nem merült fel, legföljebb olykor néhány szöveget jegyeztek le, amelyek a vallásos folklór körébe sorolhatók, de ezek a szórványos adatok esetlegesek voltak. A tanulmányai elvégzése után Magyarországról moldvai csángó szülőföldjére visszakerült PETRÁS INCE JÁNOS 1841-ben Döbrentei Gábor egyik kérdésére („Vannak-e magyar dalaik, lehetne-e ilyent kapni?") válaszolva már megemlítette a csángó „istenes" énekek létezését, de ekkoriban még sem ő, sem mások nem méltatták ezt a műfajt különösebb figyelemre: „Semmi más dalt, az egyetlen, menyasszony elvitelénél használni szokottat, létezni közöttök nem hallottam, arrul is azt mondják, hogy nem érthető; más mulattató éneket pedig az isteneseken kívül nem énekelnek, azokat is a Szentegyházakban."

1 A megfogalmazás azt sejteti, hogy a vallásos énekeket Petrás nem tartotta valódi népi alkotásoknak. A Magyar Nyelvőrben 1874-1881 között Rokonföldi álnéven közölt folklórszövegekben olykor előfordulnak vallásos tartalmúak is (pl. A béka és Szűz Mária), de ezek véletlenszerűen tűnnek elő. Mai szemmel nézve ezeknél a szövegközléseknél fontosabbak a leveleiben fellelhető adatok, személyes véleménynyilvánítások az egyház és a vallásos népi kultúra XIX. századi kapcsolatáról.

2 1.2. Bár néprajzkutatók már korábban is fordultak meg Moldvában,

3 a csángó folklór helyszíni tanulmányozására A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT került sor először. A Magyarországról és Erdélyből jött gyűjtők (DOMOKOS PÁL PÉTER, VERESS SÁNDOR, LÜKŐ GÁBOR, BALLÁ PÉTER) ekkor már nemcsak szövegeket akartak lejegyezni, hanem a dallamok kottázására is figyelmet fordítottak, és 311