Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Peti Lehel: Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. A nyilvános megszégyenítés a csángó büntetőrítusok egyik jellegzetes eleme, amelyet a tolvajok megbüntetésekor régebb is alkalmaztak. A közvélemény a rendből folyó normáknak megfelelően elsősorban a rendbontó egyént, de a fellépés nyilvánossága által közvetve az egész társadalmat igyekezett a helyes magatartás kialakítására, fenntartására késztetni.

47 A trunkiak emlékeznek arra az esetre, amikor a ketrisiek áthoztak Trunkba egy tolvajt és arra kényszerítették, hogy egy foga között tartott zsákkal végigmenjen a falun. A zsákban azok a ruhaneműk voltak, amelyeket korábban Ketrisben lopott el. A deviáns magatartás felfedése után teljes körű marginalizálódás várt a bűnösre, amely további normális életvitelét nemcsak szülőfalujában, de a szűkebb régióban is lehetetlenné tette. (10) Az a tény, hogy a polgárosulás eredményeként napjainkban a közösségi önszabályozás nyilvános fellépése helyett az állami rendfenntartás dominál, ahhoz járult hozzá, hogy a belső önellenőrző mechanizmusok a fekete mágia területére tevődtek át. Rendhagyó esetekben, amikor a lopás eseménye szimbolikus átértékelődést nyer, úgy tűnik (a trunki eset ezt bizonyítja), hogy a közösség kollektíven érvényesíti a hagyományban gyökerező jogszokásbeli mintákat. Imreh István és Szeszka Erdős Péter szerint régebb a különösen nagy bűnnek számító lopások/rablógyilkosságok esetében Moldvában a közösség kollektív önbíráskodással meg is ölhette a tettest.

48 Ennek ellenére az adatok mennyisége azt látszik jelezni, hogy a lopás ma már főként a kárt ért egyén személyes ügyeként jelenik meg, s a közösség kollektíven nem lép fel a tagját ért károkozás esetén, ezért az igazságszolgáltatás mellett még ma is igen fontos, ha nem fontosabb szerepe van a szimbolikus elégtétel egyéni formájának.

49 Vannak adataink arról, hogy a lopás súlyosságának megítélését negatívan befolyásolja az a tény ha az ellopott dolgok a zesztre (hozomány) részét képezik. A közvélemény abban az esetben is szigorúan bünteti a tolvajt, hogyha az ellopott tárgyak valós értéke nem túl nagy, mivel azok így rituálisan felértékelődnek. Ez a körülmény a lészpedi (fekete böjttel büntetett) lopás esetében is fennállhatott. A lopáshoz a moldvai csángó falvakban olyan hiedelmek is fűződnek, amelyek a mágia közvetlen, perszonális beavatkozás nélküli pusztító hatásáról szólnak. Klézsén úgy tartják, hogy ha valaki a mezőről lopott takarmányt állatok elé veti, akkor azok megdöglenek tőle. Ezért ha valakinek valamely közismert ok nélkül megdöglik a tehene vagy lova, a falusiak arra gyanakszanak, hogy lopott takarmánnyal tartották. (11) Az általunk elemzett hiedelmek/hiedelemcselekvések társadalmi funkciói eltérőek az ebben érintettek számára. Más szerepkört töltenek be annak a tudatában, aki a mágikus cselekvésekhez folyamodik, mást annak, aki ellen irányul, és megint mást a közösség számára, amely megengedő vagy tiltó hozzáállásával lényeges faktorként szerepel létrejöttükben. Míg a megkárosítottnak a hiedelem 297