Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Peti Lehel: Offenzív mágikus rítusok a moldvai csángó falvakban

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. lyik lopott tőled... akkor megcsánlad, hogy jöjjön ide hezzád, s ríkotson ki téged, s mondja meg neked. „Né, én vettem el. Jén csánltam ezt a dolgot! Többet nem történ semmi!" [...] Veti átal kerten, s ménen el."

10 Abban az esetben, ha a tolvaj halála előtt nem gyónja meg bűnét, és nem adja vissza azt, amit ellopott, hitük szerint a keresztény szemlélet dualisztikus másvilágképének megfelelően a pokol örökkön tartó szenvedéseire számíthat. A tolvajlás tárgykörét elemző szakirodalom magyar vonatkozásban a jóslást a kiemelt fontosságú cselekvési alternatívák között említi, amelynek gyakorlása olyankor válik indokolttá, amikor egy egyén/közösség számára a bejáratott cselekvési/értelmezési sémák gátlás alá kerülnek.

11 Ha a tolvajlás hiedelemkörét érinti, a jóslást csupán a bűnös megtudakolására használják, amely— az irodalom tanúsága szerint - nem rontó célzatú.

12 Csupán annyiban válik szankcionálóvá, amennyiben negatív értékítéletű narratívum kerül az illető személyről forgalomba a közösség nyilvánosságszerkezetében. A moldvai csángók hiedelemtudásában a jóslással analóg metacselekvésként értelmezhetjük a ráimádkozást, amelynek funkciója az, hogy a tárgy megkerüljön, a tolvaj „ríkotsa" ki bűnét. Ez nem irányul a bűnös személyének szankcionálására, a társadalmi normarendszer megengedően viszonyul ahhoz, ha a sértett fél vallásos-rituális cselekvéssorozatának eredményeként (amelyről a közösségi térben mindenki tud) a bűnös megbánást mutat (nyilvánosan beismeri tolvaj voltát), és visszaadja az ellopott dolgot. Kotics József a moldvai csángók erkölcsi értékrendjéről írott tanulmányában arról számol be, hogy korábban, ha a tolvajt akkor kapták rajta, amikor kisebb dolgokat lopott, elég volt, ha bocsánatot kért és a lopott dolgokat visszaszolgáltatta tulajdonosának, aki azzal a feltétellel bocsátott meg, ha megígérte, hogy többet nem lop.

13 A ráimádkozás tehát ebben az esetben „stratégiai csapdaként" fogható fel,

14 a közösség szándékos híreszteléssel próbálja meg a rendet helyreállítani. A megkárosított a közösségi elvárásoknak megfelelően esélyt ad a bűnösnek arra, hogy az a pozitív kimenetelű beismerést válasza.

15 Krízishelyzet abban az esetben lép fel, ha a „ráimádkozás" eredménytelen marad, és a károsított alternatív mágikus cselekvéssorozatba fog. A fekete mise és böjt a mágikus-vallási rítusoknak az a formája, amelynek eredményeként hitük szerint a bűnöst transzcendens ítélet sújtja. Ennek legsúlyosabb formája a halál. A ráimádkozás a normasértést büntető divinációs rendszerben ilyen értelemben a legenyhébb szankcióval rendelkezik, elsődleges funkciója pedig az, hogy lélektani nyomást gyakoroljon a bűnösre. Ha a tolvaj nem fogadja el a megkárosított részéről az „elnéző alternatívát", és a ráimádkozást nem követi megegyezés, a tulajdonvesztett egyén offenzív mágikus rítusokhoz folyamodik. Ezek rontó hatása alól csak úgy szabadulhat a tolvaj, hogyha visszacsinálja a rontást (például misét mondat a fekete mise alóli 287