Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7/II. Konferencia Sepsiszentgyörgyön, 2005. szeptember (Sepsiszentgyörgy-Veszprém, 2007)

V. Vallásgyakorlás, népi erkölcs - Varró Ágnes: A Mári kongregációk és a Mária-lányok társulatának erkölcsnevelő törekvései és hatása a Székesfehérvári Egyházmegyében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 7. a Mária-gyermekek sorát! Ezt a szent sereget! Akiknek ruhája hófehér, mint a liliom s akiknek neve a tisztaság illatával suhintja meg az emberek arcát!"

10 A Mária lányokról szólva Bárth János kiemeli, hogy „... az ország különböző területein más-mást jelentett a Mária lány kifejezés."

11 A Néprajzi Lexikonban nagyon leegyszerűsítve olvasható a Mária-lány szócikk magyarázata: „a Mária kongregáció tagja."

12 Kutatásaim és főleg a terepen folytatott beszélgetések alapján nem tűnik ilyen egyértelműnek a megállapítás, inkább Bárth János véleményét látom igazolódni. Ha kongregáció tagoktól kérdeztem, hogy Mária lány volt-e, mindig azt a választ kaptam, hogy nem, ő kongreganista volt. Perkátán az egykori Mária lányoktól, amikor azt kérdeztem, hogy a kongregációhoz tartoztak e, azt a választ kaptam, hogy ők a Mária lányok, a kongreganisták pedig az iparos lányok voltak. Egyik adatközlőm rövid ideig tagja volt az iparos lányok kongregációjának, de elmondása szerint nem érezte ott jól magát és hamar átlépett a Mária lányokhoz. „Az iparos lányok társulatának nem volt egyenruhájuk, de a céljuk ugyanaz volt" - fogalmazott egy idős asszony. A külső megjelenésben, a fehér ruha viselésében megvalósuló szűzi tisztaság egyik igen fontos jellemzője a Mária lányoknak. Perkátán térdig érő fehér szoknyát, fehér blúzt, a fejen pedig a szoknya hosszáig leomló fehér, csipkés szélű fátylat hordtak a Mária lányok a vasárnapi miséken, körmeneteken, nagyünnepeken, esküvők, temetések alkalmával. A fehér ruhát a fogadalomtétel, a fölvétel napján, december 8-án vehették fel először, ekkor kapták meg a kék szalagon függő Mária érmet is a templomban megtartott ünnepi avatás keretében. A fátylat is ekkor borították a fejükre, a templomig egy dobozban vitték, majd a sekrestyében egymásnak segítve tűzték a hajhoz. Az ünnepélyes fogadalomtételt körülbelül hat hónapos próbaidőszak előzte meg, ekkor még csak esdök, jelöltek voltak, fehér ruhát még nem viselhettek, csak a Mária érmet zöld színű szalaggal. Az esdők ismerkedtek a Mária lányok közösségével, az erkölcsi tanításokkal, magatartásbeli elvárásokkal. Eljártak vasárnap délutánonként a litániára, az azt követő zsolozsmára, előadásokat hallgattak a Mária lányok vezetőjének, az elnöknek és az irgalmas nővérnek az irányítása mellett. A 7—8 évvel idősebb Mária lányokat az esdők magázták, csak a férjhez menetel után valósulhatott meg a kölcsönös tegezés. Az iskolából való kimaradás, 14 éves kor után lehetett valaki Mária lány és maradhatott a társulatban az esküvője napjáig, amikor annak elnöknője ünnepélyesen levette nyakából a kék szalagon függő érmet. A Mária lányokon belüli hierarchia is a külsőségekben érvényesült: akik menyasszonyok voltak és abban az évben nyáron tartották az esküvőjüket, a feltámadási körmeneten a lámpát vihették. Dám Ince A hordozó Mária valláséleti szerepe a Mátraalján című, 1944-ben Gyöngyösön a magyar katolikus néprajz kiadványsorozatában megjelent kötetében ugyancsak kitér a Mária lányok rangsorára, amelyet az határozott meg, hogy hol helyezkedtek el a Mária szobor vivésekor.

13 252